Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Elévülés, elismerés, lemondás a törvényesség megtámadása iránti perben

NEMZETKÖZI HÁZASSÁGI JOG. 141 t.-c. beiktatott magyar -jugoszláv nemzetközi egyezmény a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdések tárgyában, amely 28-adik cikkében bizonvos esetekben kivételt*) statuál a Pp. 414. §. 2. pontjának intézkedése alól, ami bizonyitéka annak, bogy ily kivételeket csak a törvényhozás, nem pedig rendelet állapithat meg. A bíróságnak pedig legkevésbé van joga ex causa opportunitatis letérni a jus clarum in thesi alapjáról, midőn nem lehet kétséges, hogy a megszállás ideiglenes állapotában a fennállott magyar magánjogi jogrendnek a megszálló hatalmak által történt megváltoztatását semminemű kényszerítő szükség nem követelte meg. Mi kára származott volna abból Csehszlovákiának, ha a magyar megszállt területen a fakultatív polgári házasságot csak a trianoni békeszerződés életbelépése után vezette volna be, amint ezt a nemzetközi jog szabályainak megfelelően kellett volna megtennie. Ha azonban mégis a nemzetközi jog ellenére a magyar házassági törvényt a trianoni békeszerződés életbelépése előtt megváltoztatta, úgy a legfelsőbb magyar bíróságnak ezen megváltoztatást nem létezőnek kellett volna tekintenie és nem szabadott volna per fictionem juris a fait accompli jogszerűségét elismernie. ELÉVÜLÉS, ELISMERÉS, LEMONDÁS A TÖRVÉNYESSÉG MEGTÁMADÁSA IRÁNTI PERBEN. Irta: DR. SZENTMIKLÓSI ISTVÁN. A fenti kérdésekkel való foglalkozást a Kúriának 1936. december 4-én kelt K. III. 3465/1936. számú ítélete tette időszerűvé. Az ítélet alapjául szolgáló törvényesség megtámadása iránt indított perben a nem vitás tényállás a következő volt: Felperes 1914. június 28-án kötött házasságot a kiskorú alperes néhai anyjával, majd 1914. augusztus 2-án katonai szolgálatra vonult be, 1914. november 1-én orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1920. július 3-án tért haza. Kiskorú alperes a felperes hadifogságának ideje alatt 1920. február 15-én született. Felperes a kiskorú alperes születéséről hazaérkeztekor értesült. Feleségével ennek dacára az életközösséget visszaállította a kiskorú alperest feleségével együtt, majd annak halála után egyedül, mint saját gyermekét nevelte. Kiskorú alperes, aki most 16 éves, a felperessel állítólag tiszteletlenül viselkedett, amiért felperes a kiskorú alperes törvényességének megtámadása iránt pert indított. Elsőfokon a győri kir. törvényszék a keresetet a következő indokolással utasította el: Ha a férj a gyermeket magáénak ismerte el, azt kell vélelmezni, hogy az tőle származott. Ily esetben sincs ugyan a férj elzárva attól, hogy a gyermek törvényességét megtámadhassa, de ha a gyermeket születése után közokiratban ismerte el magáénak, mindaddig, mig ennek az elismerésnek joghatálya megtámadva nincsen, nem bizonyíthatja, hogy a gyermek fogantatásának idejében az anyával nemileg nem érintkezett. Ilyen közokiratban történt elismerést jelent elsősorban a gyermeknek az anyakönyvben a férj nevére való íratása. Minthogy a felperes a gyermeknek az ő nevére való anyakönyveztetéséről már 1920. július 3-án értesült és az ellen nem tiltakozott, — keresetével elutasítandó volt. A győri kir. ítélőtábla az elsőbírói ítéletet megváltoztatta, a megállapított tényállás alapján a keresetnek helyt adott, mondván, hogy a megállapított körülmények kizárják azt, hogy a kiskorú alperes fogámzási idejében orosz fogságban levő felperes a gyermek anyjával nemi*) A miniszteri indokolás nem tájékoztat arról, hogy mi késztette a magyar kormányt ezen kivételek elfogadására. Az országgyűlés két házában sem volt erre senki kíváncsi, az egyezmény en bloc elfogadtatott.