Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Elévülés, elismerés, lemondás a törvényesség megtámadása iránti perben

142 DR. SZENTMIKLÓSI ISTVÁN leg érintkezhetett volna. Az elsőbíróság által felhozott elismerés kérdésével nem foglalkozott. A m. kir. Kúria a következő indokolással utasította el a keresetet: A gyermek törvényességének megtámadása határidőhöz kötve nincs és ebből a szempontból a felperes 16 év után sem késett el, ámde tekintettel arra, hogy felperes a gyermek születése idejében hadifogságban távol volt, visszatérése után pedig a gyermeket 15 éven át, mint saját gyermekét nevelte és tartotta, ezen tényével lemondott arról, hogy a gyermek törvényességét megtámadhassa. A gyermek esetleges tisztességtelen viselkedése a megtámadásra ezek után okot nem ad, hanem az a házi fegyelem keretében torlandó meg. A perben hozott ítéletek úgy az elévülés, mint az elismerés és lemondás kérdését felvetik. Az elévülés kérdésében a Kúria ítélete a fennálló jogot deklarálja. A gyermek törvényességének megtámadása határidőhöz kötve nincsen, azaz a törvényesség megtámadása iránti per el nem évül (actio perpetua). Magánjogi törvénykönyvünk javaslatának (Mt.) 183. §-a, a Bürgerliches Gesetzbuch 1594. §-ának példájára kimondja, hogy a férj a gyermek törvényességét a gyermek születéséről nyert értesüléstől számított egy év alatt indított keresettel támadhatja meg. Ez az egy évi határidő praeclusiv és a megtámadási jog (actio) elévülését vonja maga után. Az elismerést, mint a megtámadási jog gyakorlását kizáró tényt érvényben levő jogunk is ismeri. A férj nem támadhatja meg a gyermek törvényességét, ha egyszer a gyermeket magáénak ismerte el.1) Ugyanígy szabályozza az elismerést a Mt. 190. §-a is: „A férj a gyermek törvényességét nem támadhatja meg, ha a gyermeket születése után a magáénak maga elismerte". Maga az elismerés formához nem kötött egyoldalú jogügylet. Az elismerés hatálya tekintetében különbséget kell tennünk a fennálló jogunk és a Mt. 190. §-a által szabályozott elismerés között. Míg a Mt. 190. §-a szerint az elismerésnek az a hatálya, hogy a gyermek származásának kétséges, vagy vitatható törvényessége megtámadhatatlanná válik, azaz a megtámadási jogot kizárja, addig a fennálló jogunk szerint az egyszerű elismerésnek csak az a hatálya, hogy vélelmet állapít meg amellett, hogy a gyermek a férjtől származott, ez azonban nem zárja ki az ellenkező bizonyítását.2) Az elismerésnek a megtámadási jog gyakorlását kizáró hatályt mai jogunk csak akkor tulajdonít, ha a férj, a gyermek születése után közokiratban elismerte, hogy ő a gyermek természetes atyja. Ez esetben vele szemben valónak kell tartani, hogy a gyermek fogantatásának idejében az anyával nemileg érintkezett és mindaddig mig az elismerés hatálytalanítva nincs, a férj nem bizonyíthatja, hogy az anyával a fogantatás idejében nem közösült.3) Ez a jogszabály eredetileg az utóházassággal törvényesített gyermek ellen indított perre vonatkozott és azt a gyakorlatot változtatta meg, amely szerint a férj a gyermek törvényességét akkor is megtámadhatta azon az alapon, hogy a gyermek nem tőle származik, ha a gyermeket az anyakönyvvezető előtt magáénak elismerte és utóházassággal törvényesítését kérte.4) Ujabb gyakorlatunk kiterjesztette ezt a jogszabályt a törvényes házasságból született gyermek származásának megtámadására is. Ha ugyanis a gyermek születését az anyakönyvi hivatalban a gyermek anyjának a férje maga jelentette be s a bejelentés folytán a gyermeket, mint a bejelentő törvényes gyermekét jegyezték be az anyakönyvbe, ezzel a férj közokiratban elismeri, hogy ő a !) Szladits: A magyar magánjog vázlata. IV. kiadás. a) K. I. 5909/1916. MD. X. 22. 3) 737. sz. elvi határozat. 4) K. III. 2351/1934.