Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A bűnügyi nyomozó-rendszer kezdetleges formái és kialakulása

A BŰNÜGYI NYOMOZÓ-RENDSZER. 133 gésének kiszolgáltatott lakosság állandó rettegésben tartása, a beismerő vallomások kiméletlen kierőszakolása torturával — s az igazságosság követelményeinek sokszor legfeltűnőbb semmibe-vevése jellemzik. A mai értelemben vett detektiv-rendszer úgynevezett őskora tehát korántsem vezethető vissza a mesés hajdankorba. Mindössze 1—2 évszázadra tehető az az idő, mely alatt, — a rendőr-szervezet tökéletesebb kifejlődése révén — a bűnügyi nyomozást irányító hivatottabb detektivekről beszélhetünk. A több-kevesebb titokzatossággal véghezvitt bűncselekmények nyomait kikutatni vágyó, felfedező hajlam meg volt már a valódi őskor embereinél is, — sőt, a mint alább erről is némi szó leszen, — már régóta nagyon számottevő segítségéül tud szegődni ennek a nyomozóhajlamnak maga az állati ösztön is, — de az emberiség történetében ezen a téren szinte feltűnően lassú folyamatú ez a tökéletesedés. Majdnem azt mondhatnánk, hogy a ma is élő primitívebb népek ide vágó szokásaira és eljárási módjaira is kell egy-két pillantást vetnünk, hogy a bűnügyi nyomozás kezdetleges állapotairól némi fogalmat alkothassunk magunknak. A modern haladás ezerféle vívmányaitól elkényeztetett európai ember szentül meg van győződve arról, hogy a bűnügyi nyomozó eljárás megindításának és folytatásának kellő eredményt biztosítható helyes irányba való terelésére és abban való megtartására csakis a kellően iskolázott, megfelelő szakértelemmel bíró, gyakorlott „fehér" ember lehet képes és alkalmas. De amint mindjárt látni fogják kedves olvasóink, egyes „fekete" nép-fajok egyszerű, műveletlen emberei a maguk veleszületett, sajátos nyomozó ösztöneiknél fogva sokszor egyenesen bámulatbaejtő eredményeket tudnak felmutatni egyes bűncselekmények titokzatos nyomainak napfényre derítése közül. Az ausztráliai benszülöttekről mondják, hogy e téren nem egyszer túltesznek a legmodernebb detektívek leleményességein is. Pusztán az Istentől beléjük oltott ösztön erejénél és a helyi viszonyok csodálatosan élesszemű megismerésénél fogva. Az angol börtönök egykori nagyhírű felügyelőjének Arthur Griffiths-nék egyik feljegyzése nyomán ismertetek itt egy jellemző régibb esetet az ausztráliai feketék meglepő nyomozó tehetségéről. Ezt a példát egyúttal alkalmasnak vélem felhozhatni annak megvilágitására, hogy valamikor régen ilyen ösztönszerű lehetett a mai művelt kontinenseink világában is a kezdetleges bűnügyi nyomozás. Ebben a példában előttünk áll egyszersmind a detektívek őskora, a bűnügyi nyomozó-rendszer tipikusan kezdeti formája. Körülbelül kilenc évtizeddel ezelőtt az ausztráliai Viktória-gyarmaton egy gazdag részvénytulajdonos, amikor üzleti ügyekben lóháton Melbourne-be utazott, nyomtalanúl eltűnt. A lova nélküle és a jelentékeny összegű pénzt tartalmazó nyeregtáskák nélkül tért vissza a kiindulás helyére. A melbournei rendőrhatóság mindjárt a legerélyesebb nyomozást tette folyamatba, mert az első perctől a legalaposabbnak látszott az a feltevés, hogy itt csakis bűntény történhetett. A kiküldött nyomozók tűvé tettek mindent, de nem akadt semmi biztos adatuk, mely az eltűnt ember hollétét és az esetleges bűntettesek személvét a kellő világításba helyezhette volna előttük. Mindössze annyit tudtak elérni, hogy a gazdátlanul hazatért lónak lábnyomait követve egy folyócska szélén kis pásztorkunyhót találtak, az ebben lakó két pásztor azonban mindjárt határozottan kijelentette, hogy az ő vidékükön sem ló, sem ember nem járt a kérdéses idő alatt. Már csaknem holtpontra jutottak, amikor a nyomozóknak eszükbe jutott, hogy egy általuk is ismert értelmesebb benszülött feketét vesznek magukhoz, mert már egyéb alkalmakkor is volt módjukban meggyőződni ezeknek az egyszerű benszülötteknek nagyszerű „felderítő" képességeiről. A fekete ember — ez az igazi ős-detektiv" — aztán a hatósági közegek kíséretében, a kiindulási helyről a föld felé szegezett szemekkel útnak eredt, mindenütt a ló nyomait követve s időnként — orrával érintve a földet. A már emiitett pásztorkunyhónál alig észreve-