Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet jelen helyzete és jövő fejlődése

128 DR. OPPLER EMIL A szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálhatjuk, amit akarunk, hanem azt, hogy olyat kell csinálnunk, amit teljes felelősségérzett mellett az összesség érdekében legjobbnak tartunk. Papíron az intézet ellátásait a váromány-fedezeti rendszer alapján biztosiíja, mert hiszen ettől még kifejezetten nem tért el és a táblázatot állítólag e rendszer alapján készítettek. Tényleg a váromány-fedezeti rendszer biztosítástechnikai fogalom szerint megvalósitva sohasem lett, mert az 1914. évtől kezdve a számítás alapjául vett tagdíj a maga egészében sohasem folyt be és még a befolyt tőke is tulajdonképpen egy évben sem hozta meg tényleg azt a hozadékot, amely a számitások alapját képezte. Az 1914: XXIII. t.-c. parancsoló rendelkezéseivel öt évre a váromány-fedezeti tartalék kellő * szaporítását egyenesen lehetetlenné tette, eltiltotta. Titkárunk mult évi jelentésében számszerűen kifejtette, hogy egyedül a törvény ez intézkedése folytán a váromány-fedezeti tartalékban öt év alatt 1,377.000 pengős hiány áll be. A záloglevelek és az 1Q83. év élőit vett házak értékének csökkenése folytán a tényleg befolyt tartalékban cca 1,000.000 pengő értékcsökkenés állott be és a 4^000 000 pengő tartaléktőke hozadékának — amely átlagosan 5%-kal volt kalkulálva — egyharmad csökkenése: azaz a meglévő váromány-fedezet kalkulált jövedelméből ugyancsak évi 70.000 pengő jövedelem hiányzik. Ha tehát vissza akarnánk térni a váromány-fedezeti rendszerre 1939. január havában, pótolnunk kellene tőkében egyszerre 2,377.000 pengőt és ettől kezdve újra az egész rendes bevételt, azaz úgy a tagdíjat, mint az állami hozzájárulást, a maga egészében tartalékolnunk kellene; ezenkívül erre a terminusra behajtandó volna az 1,050.000 pengő hátralék, legalább is ennek 5% hozadéka, még a szabad bevételekből is kihasítandó és évente tőkésítendő volna. Magyarul mondva ez nem jelent mást, mint azt, hogy a váromány-fedezeti tartalék feltöltésének lehetősége okából a törvény módosítását kellene kérnünk, — a tagdijat 1939. január 1-től a mai 110 pengővel szemben 150 pengőre kellene felemelnünk legalábbis 10 évre, a matematikai táblázatot megváltoztatva degresszív útra kellene térnünk, a juttatásokat cca 18—20%-kal le kellene szállítanunk, ahelyett, hogy amint célozzuk, az egy személynek adandó évi juttatás átlagát felemeljük a minimális 700 pengőre, a mai átlagos 594 pengőt le kellene szállítanunk évi 450 pengőre. Hogy ennek mi volna az értelme, — nem tudom. Röviden ismertetni fogom később, hogy sehol, ahol ügyvédi nyugdíjintézmény van, erre a várományi-fedezeti rendszerre nem is gondoltak soha. Hát hogy szabad erre gondolnunk ma ? Hiszen láttuk, hogy a váromány-fedezeti rendszer szolgálatában mindeddig csak sziszifuszi munkát végzett az ügyvédség. A háború és az azt követő gazdasági háborúnak két nagy sebesültje van: Az egyik a szabad intelluktuáüs foglalkozás, a másik a pénz. A mi intézetünk szabad intellektuális hivatás filléreiből azok nyugdíjigényeit akarta biztosítani, még pedig akként, hogy a pénzt felhalmozza °és ennek a hozadékából fizet ellátást. Már az újabb biztosítás-technikai tudomány is kimutatta, hogy ez a váromány-fedezeti rendszer lehetetlen. Hiszen ez a rendszer azon a prámissán alapul, hogy a tőke értéke örök, hozama előre megállapítható, örökké és állandóan egyenértékű. Már pedig nem csak az emberi élet véges és korlátolt tartamú, hanem a töke élete is véges és az ingó tőke, amint 300 év története mutatja, legfeljebb négy nemzedék után elenyészik. A mi korunkban az emberi életkor emelkedett. A pénz tőke életkora és tartama azonban megrövidült, az emberi életnél is sokkal rövidebbnek bizonyult. Az 1909-től 1918-ig felhalmozott intézeti tőke 1923-ra teljesen, az 1925-ig gyűjtött szanálási tőke ismét teljesen, az 1925-től 1932-ig gyűjtött szanálási tőkének pedig jó fele újból elenyészett. Ezzel szemben a lefolyt utolsó két év példája igazolta, hogy a csökkentett tagdíj mellett a tartalékolás erős lemérséklésével az intézet biztonságának megóvása mellett is lehet fokozott mértékben teljesíteni. A váró-