Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet jelen helyzete és jövő fejlődése

AZ ÜGYVÉDI GYÁM- ÉS NYUGDÍJINTÉZET. mány-fedezeti rendszer, amiként több izben kimutattam, intézetünknél lehetetlen, de szükségtelen is. Hasonlóan állunk a tőkefedezeti rendszerrel. A kirovó-feiosztó rendszert szintén nem tartom alkalmazandónak. Intézetünk tekintélye, a beléje helyezett bizalom nem engedi meg azt, hogy évenként szabjuk meg több évre előre nem láthatóan az intézeti járulékot és az ellátások mérvét, s így mindenki mindig bizonytalanságban legyen. Nem a rendszer neve a lényeg, hanem az ellátás. Az ügyvédségnek nem nagy névleges tartalékú biztosító intézet kell, hanem nyugdíjintézet. Amennyire nem tartom azt legelsőrendü célnak, hogy hatalmas nagy tartalékok halmoztasssanak fel, amelyek ma imponáló gipszkolosszusok, de esetleg öt év muiva már újból romokban hevernek, viszont emiatt az ellátások csökkenttessenek, úgy azt sem tartom helyesnek, ha népszerűsítés céljából oly pünkösdi királyságot alapítunk, amely egy-két éven át 1400 — pengőket kioszt, de azután kénytelen a 600 P-s átlag alá leszállani és emellett gyöngítette a meglévő tartalékokat. Ez csak a demagógia alá adna lovat. Annak a generális elvnek fenntartása mellett, hogy az évi jövedelmekből minél több közvetlenül, elértéktelenedési veszély nélkül jusson az ellátandókhoz, addig, amíg lehetséges, a tartalékolás keresztülvitelét is szükségesnek vélem. Tartsuk meg tehát az eddigi bifurkációt és mint kötelező ellátást jogi kötelezettség mellett nyújtjuk a táblázat szerinti összegeket az alapszabályszerü emelési korrektivumokkal; amely emelési korrektivum által a rászoruló özvegyek ellátása minimum évi 700, a rokkant ügyvédeké minimum évi 840, az öregségi ellátás behozatala esetén pedig utóbbi legalább évi 1200 pengő lenne. Az ezenfelül megmaradó összegek pedig tartalékolandók. Az eddigi tapasztalatok szerint ezzel a módszerrel dolgozhatunk majd addig, amíg a telítettségi fokot körülbelül el nem érjük. Amennyire számítani lehet, az 1945. év körül lesz majd néhány év (4—5) amikor alig, vagy egyáltalában nem lehet tartalékolni. Mielőtt és amikor az u. n. telítettségi állapotot elérjük. Ez azonban ne ijesszen meg bennünket. Minden befektetés bizonytalan és múló, — de örök az ügyvédi rend. Ezért nem elsősorban a gyűjtött pénztőke efemer tárgyi szavatosságában, hanem az egyre megújuló ügyvédi rend mindenkori tagjai fizetési kötelezettségében és készségében kel! keresnünk és megtalálnunk a mai és a maihoz hasonló időkben a fedezetet és biztosítékot intézetünk örök teljesítőképességére. Összehasonlítás céljából röviden ismertetek három különböző rendszerű külföldi hasonló intézményt : Az alsó-ausztriai ügyvédi kamara 1928. június havában közgyűlési határozattal elrendelte nyugdíjpénztár alapítását. Minden kamarai tag köteles forgalmiadó alapjának 07 %-át évente nyugdíjjárulékként befizetni, azonban maximum évi 1500 schillinget. A nyugdíjjárulék tehát progresszív, felfelé korlátolt hattárral. Az évente befolyó jövedelem a maga teljes egészében felosztandó. Minden ügyvéd, aki 65-ik életévét eléri és kimutatja, hogy évi jövedelme 2400 schillinget nem ér el, járadékot kérhet, amely havi 200 schilling. Az ügyvéd özvegyének járadéka havi 100 schillig. A járadék megadása felől a kamara választmánya szabad mérlegelés alapján, jogorvoslat kizárásával dönt. A nyugdíjpénztár 1932. december 28-án kezdte meg működését. A pénztár évi bevétele 350—400.000 schilling között ingadozik, illeive a nyugdíjpénztár, azaz a kamarai közgyűlés kiosztó eljárás alapján ily összeg kiűzetését határozza el. Az 1934. évre a közgyűlés áOO.OOO schilling nyugdíjjárulék bevételt praliminált és ugyanilyen összeget rendelt kiosztandónak. Tényleg befolyt 350.000 schilling, büntetéspénzekből és államsegélyből pótolták a hiányzó 50.000 schillinget. E bevétel felosztatott 58 ügyvéd között havi 200 schillinges öregségi illetve rokkantsági nyugdíj fejében és 220 özvegy között havi 100 schilling ellátás formájában. 84 elaggott, illetve rokkant ügyvédet, akinél Jogállam XXXVI. évf. 3-4. füzet. 9