Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kormányzói jogkör kiterjesztése

A KORMÁNYZÓI JOGKÖR KITERJESZTÉSE. 111 mány nélkül is lehet kormányozni". De nem sokkal inkább meggyöngül-e, ha azt látja, hogy a királyi hatalom király nélkül is gyakorolható ? E mellett nem szabad figyelmen kivül hagyni egy másik körülményt sem. Monarchiában az államfő részére biztosított felségjogok, úgy a kormányzati felségjogok, melyek hatalmat adnak, mint az ú. n. tiszteleti jogok, melyek a monarchia fényének s a monarchia méltóságának emelésere szolgálnak, intézményesen vannak hivatva biztosítani azt, hogy az uralkodó az államfői méltóság betöltéséhez szükséges tekintéllyel — személyes tulajdonságaitól függetlenül is — rendelkezzék. Erre monarchiákban, hol a születés véletlenétől függ, hogy örökösödés útján ki lép trónra, szükség is van. De éppen ez a szempont teljesen feleslegessé teszi a kormányzónak királyi jogokkal való felruházását. A kormányzó személyes érdemei és tulajdonságai révén tényleg olyan tekintélyt és hatalmat élvez, mint királyaink közül is kevesen. Vájjon gondolhat-e valaki komolyan arra, hogy a kormányzó hatalma és tekintélye nagyobb volna, ha Felségnek címeztetnék, vagy éppen, ha a Fejedelem címmel ruháztatnék fel? Felmerült az a gondolat is, hogy a kormányzónak rendkívüli érdemeire tekintettel személyére szólóan adassanak meg a királyi hatalomban foglalt összes jogosítványok. A kormányzó személyi iránt érzett hála mélyen be van vésve minden magyar ember szivébe. De lehet-e közjogi intézményeket a személyes érdemek és a hála érzése alapján rendezni? Lehetne-e még gondolni is arra, hogy egy trónra lépő király a személye iránt érzett bizalom alapján, a haza körül már előbb szerzett érdemei elismeréseként mentessék fel a királyi hitlevél kiadása alól vagy nem volna-e komolytalan dolog egy nagy érdemeket szerzett miniszterrel szemben, érdemeire tekintettel, hatályon kívül helyezni a miniszteri felelősség intézményét. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy a választói jog reformjával kapcsolatban ne kellene gondolni a kormányzói jogkör reformjára. Erre a reformra, nézetem szerint, már ősi alkotmányunk szellemének kidomborítása érdekében is szükség van. Az 1920:1. tc.-ben a nemzetgyűlés a magyar állami szuverénitás törvényes képviseletének nyilvánította magát s a két kamarás rendszer visszaállítása után, az 1926: XXII. tc. megalkotásakor, sem biztosítottak a felsőház részére a képviselőházéval azonos hatáskört. A helyzet ma is az, hogy a képviselőház akarata minden más alkotmányos tényező hozzájárulása nélkül is törvénnyé lehet. Az a törvény, amit a nép által választott képviselőház akar. Ez az ú. n. népszuverénitás elve. Ennek az elvnek tényleges érvényesülését letompítja ugyan a felsőház közreműködése s a kormányzó részére biztosított felfüggesztő vétójog, de maga az elv provizórikus közjogi rendünknek mégis alapja.