Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kormányzói jogkör kiterjesztése

112 BUZA LÁSZLÓ Ez a körülmény ősi alkotmányunk szellemével határozott-in ellentétben áll. A Szent Korona-tana a népszuverénitással szemben az ú. n. nemzetszuverénitást jelenti. Nem a nép, hanem a közjogilag szervezett nemzet a legfőbb hatalom birtokosa, a nemzet, melynek jogi szervezetébe a felsőház és az államfő is beletartozik. A politikai célszerűség szempontjai is az ellen szólnak, hogy a népszuverénitás jelenleg érvényesülő elve továbbra is fennmaradjon. A választói reform végleges formáját még nem ismerjük. De nem szükséges-e minden mélyreható választójogi reform előtt intézményes biztosítékokat létesíteni a hatásában mindig bizonytalan reform esetleges káros következményeinek elhárítására ? Lehet-e a nemzet nagy érdekeit teljesen kiszolgáltatni a népnek, különösen olyan nyugtalansággal teljes időben, mint a mai, mikor az általános bizonytalanság s a felszaporodott nehézségek különösen hajlamosakká teszik az embereket a tetszetős, de át nem gondolt jelszavak elfogadására? Elsősorban a felsőházi jogkör megfelelő szabályozásával kell biztosítani azt, hogy az elhamarkodott „népakarat", esetleg a nemzet végromlására, ne érvényesülhessen, de e mellett szükséges a kormányzó kipróbált kezeiben lévő biztosítékokat is fokozni. A fenntebb mondottakból következőleg én sem tudnám helyeselni, hogy a kormányzó a törvényszentesítés jogával ruháztassék fel. Amint Tomcsányi1) és Egyed'1) is javasolja, a kormányzó vétójogát kell megerősíteni és pedig szerény nézetem szerint abban a formában, hogy a kormányzó által visszaküldött törvény csak akkor legyen kihirdetendő, ha azt úgy a képviselőház, mint a felsőház 2/3-ad szótöbbséggel változatlanul, ismételten elfogadja. A másodszori visszaküldés jogát csak arra az esetre tartom biztosíthatónak, ha a kormányzó az országgyűlést időközben feloszlatta s a másodszor visszaküldött törvény az ujjonan összeült képviselőház elé kerül. Az ismételt visszaküldésnek házfeloszlatás nélkül nem volna semmi értelme. Csekey, aki a kormányzó részére a törvényszentesítés jogát javasolja megadni, az 1920:1. tc.-ben foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával két esetre kimondandónak tartja a kormányzó törvényszentesítési kötelezettségét: az államformának és az államfő személyének kérdésében országgyülésileg elfogadott törvényjavaslattal szemben.3) Részemről ezeket az 1920:1. tc.-ben foglalt korlátozásokat a vétójog uj szabályozásánál mellőzendőknek tartom. Az államforma kérdése nem nyitott kérdés többé, mint volt az 1920:1. tc. megalkotásakor s így törvény csak az államforma megváltoztatása tárgyában alkotható. Egészen indokolatlan lenne egy ilyen törvényjavaslatJ) Tomcsányi Móric: Az alkotmányreformról. Magyar Jogi Szemle XVIII. évf. 1937. 89-96 lap. 2) Egyed István: Alkotmányjogi reformok. U. o. 101—112 lap. 3) I. m. 14. lap.