Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 3-4. szám - Az özvegyi jogot korlátozó ítélet hatályának kezdete. Az örökbefogadási szerződés kormányhatósági megerősítése
101 I. AZ ÖZVEGYI JOGOT KORLÁTOZÓ ÍTÉLET HATÁLYÁNAK KEZDETE. II. AZ ÖRÖKBEFOGADÁSI SZERZŐDÉS KORMÁNYHATÓSÁGI MEGERŐSÍTÉSE. DR. SÁNDORFALVI PAP ISTVÁN ny. kúriai tanácselnök előadása a Magyar Jogászegyletben 1937. március 20-án. Mikor két és fél ügyvédjelölti gyakorlat után mint joggyakornok a marosvásárhelyi ítélőtáblához kerültem, ahol azután mint segédfogalmazó és fogalmazó közel három évet szolgáltam, láttam, hogy az én jegyzőtársam, gróf Lázár Kálmán, aki ma is jóbarátom, feljegyezgeti az érdekesebb táblai határozatokat. Követtem a jó példát s mire elhagytam a táblát, jókora betűrendes gyűjteményem volt. Ezt a szokásomat megtartottam a dévai törvényszéknél, majd a kolozsvári táblánál is. Természetesen, hogy a Kúrián is folytattam az elvijelentöségü határozatok feljegyzését; még a kisebb jelentőségüeket sem hagytam figyelmen kívül; az ismétlődőket is feljegyeztem, mert ezek az ismétlődések mutatják a gyakorlat állandóságát. Nem csak azt jegyeztem fel, amit én referáltam, hanem mindazt, amiben részt vettem, sőt olyant is, aminek elintézésében nem vettem részt, de tudomást szereztem róla. A bíróságnál ugyanis általában, de különösen a Kúrián soha se zárkóztunk el — a tanács tagjai és az egyes tanácsok egymástól — és igyekeztünk az előforduló ritkább kérdéseket megbeszélni, kérdezni egymástól, a másik tanácstól, hogy nem fordult-e már elő. Ez nem tanácskérés, nem a gyenge lábnak keresett bot, hanem az igazság keresésének, a joggyakorlat egységének, folyamatosságának, zavartalanságának szolgálata. így tehát elmondhatom, hogy gyűjteményem, mely a Kúrián volt működésem egész idejét felöleli, 1906 szeptember végétől 1932 év végéig, az L polgári tanácsnak erre az időre eső gyakorlatát elég részletesen magába foglalja. Nem kell arról beszélnem, hogy a legfelsőbb bíróság határozatainak gyűjtése milyen fontos — bármely országban. Tudjuk, hogy mindig voltak régen is ilyen gyűjtemények és vannak ma is; voltak nálunk is; állandóan napirenden van — a hivatalos gyűjteményektől eltekintve — a jogisajtó részéről a Kúriai döntések közzététele, ismertetése, megbeszélése. Nem meddő munka. Minden legkisebb eset is hozzájárul a jog nagy épületéhez, különösen olyan országban, mint miénk, ahol nincs magánjogi kódexünk. Nem szólok most arról, hogyan jobb: kódexszel vagy kódex nélkül. Csak egyszerűen azt említem, hogy magánjogunk a bírói gyakorlaton, a Kúria gyakorlatán fejlődött és fejlődik; és nem hagyhatom dicséretreméltó említés nélkül, hogy a magánjogi törvénykönyv előkészítésénél az utolsó szöveg már kifejezetten azon az alapon jött létre, hogy lehetőleg a fennálló jogot adja vissza.