Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kriminálpsychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban

100 DR. MENDELÉNYI LÁSZLÓ ben lényeges javulás tapasztalható — a perorvoslatok még mindig túltengők. Angliában és Walesben — ahol egyébként az elsőfokú ítélet ellen a vádlott terhére nincs helye perorvoslatnak — az 1934-ben tárgyalt 6329 törvényszéki ügyből csak 140, tehát 2 % került felebbezési tárgyalásra, míg nálunk az ugyanazon évben tárgyalt 20308 ügy közül 4378-ban, tehát az ügyek 21 %-ában használtak felebbezést. Ami végül a büntetés kiszabását illeti, de lege lata mit tehet egyebet a bíró, minthogy a szakértő által véleményezett korlátolt beszámíthatóság esetében enyhébb büntetést szab ki, mint szabna egy normális elméjű és lelkületű vádlottra. Ebben ugyan nincs sok logika, de még mindig bölcsebb, mintha ugyanúgy bánna el a gyengeelméjü vádlottal, mint a normális bűntettessel. Igaza van dr. Vágó Jánosnak a bűnösség és beszámíthatóságról írt tanulmányában (Jogállam XII. évf,): sem ugyanígy, sem szigorúbban, sem enyhébben nem célszerű bánnunk az ilyen kétes elmeállapotú vádlottakkal, hanem minőségileg máskép, vagyis körülbelül úgy, miként azt az 1924. évi elmeorvosi értekezlet javasolta, ami természetesen csak de lege ferenda valósítható meg. * * * Ezzel végére is értem előadásomnak. Jelenlevő jogászbarátaim és birótársaim talán azt vethetnék szememre, hogy túlságos nagy súlyt tulajdonítottam a kriminalpsychologiának az igazságszolgáltatásban és túlsötét színben tüntettem fel az enélkül működő ítélkezést. Mindenekelőtt sietek kijelenteni és hangsúlyozni, hogy az előadottak főleg a psychopatás vádlottak ügyeire — tehát az ügyeknek egy aránylag kisebb számára — vonatkoznak, de még ezekben az ügyekben is a magyar bíró az ő emberséges lelkével, józan eszével s nagy jogi tudásával és lelkiismeretességével a törvényben levő hiányokat pótolni, az eljárás divatos gyorsításával és egyszerűsítésével e részben támasztott nehézségeket legyőzni minden erejével igyekszik, egyelőre felhasználja a büntetés enyhítésében és felfüggesztésében álló eshetőségeket s nem az ő hibája, ha a büntető ítélet néha olyanokat sújt és juttat fegyházba, akik a jogtudomány és a psychiatria jelenlegi álláspontja szerint tulajdonképen nem ide, hanem gyógyletartóztató intézetbe valók. Ami pedig a kriminalpsychologia jelentőségének talán túlzott kiemelését illeti, ennek mentségéül szolgáljon az, hogy, miként a jó sebész is a teljes siker érdekében gyakran a feltétlenül szükségesnél többet exstirpál, akként az az előadó is, aki meggőződésből valamely igazságnak érvényesülése érdekében propagandát indít — s nem tagadom mai előadásomnak ez is volt a célja — gyakran kénytelen kissé színezni, sőt esetleg talán túlozni. Mentsége a tapasztalatokon alapuló meggyőződés őszintesége és az eredménynek erős akarása.