Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kriminálpsychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban

A KRIMINAL-PSYCHOLOGIA JELENTŐSÉGE. 99 ján kimondták, hogy a vádlott cselekményét degenerált, hysteriás állapotából kifolyólag elkeseredett lelki állapotban, oly erós kedélyi felindulásban követte el, mely miatt megfontolási, mérlegelési és akaratának szabad elhatározási képessége igen nagy mértékben korlátozott volt. Az ellenőrzőszakértő igen alapos és tudományosan megokolt véleménye szerint a terhelt tettének elkövetésekor a szorongásos neurosisának következményeként ösztöntényezők tehetetlen játékszere volt, s indulati feszültsége minden józan mérlegelést kizárt, az akarat szabad megnyilvánulását teljesen megbénította. A vezetésem alatti kir. törvényszéki tanács szándékos emberölés büntette miatt 10 évi fegyházbüntetésre Ítélte abból indulva ki, hogy a beszámíthatóságot teljesen kizárni úgy sem lehetvén, egy aránylag mérsékelt büntetéssel honorálja a kétségtelenül fennforgó psychopatikus jelenségeket. Ez a vádlott ugyanis pontosan beleillett a psychopatikusok a dr. Bakody által felállított abba a kategóriájába, akik erkölcsi szempontból egyébként kifogástalanok, a közre nem veszélyesek, hanem pillanatnyi és múló baj, vagy lelki affektus folytán estek bűnbe s akiket nem szabad a törvény teljes szigorával büntetni. Nagy meglepetésünkre a Kúria a koronaügyész ellenzése dacára az asszonyt gyilkosság büntette miatt életfogytiglani fegyházra Ítélte s ítéletében kimondotta, hogy a szándék keletkezésének indokai, vagyis a motívumok a szándék előre megfontoltsága szempontjából nem bírnak döntő súllyal s hogy a vádlott nem volt oly lelki megrázkódtatás és indulat-roham hatása alatt, amely nála a higgadt megfontolást kizárta volna. Az a mélyenszántó értekezés, amellyel Finkey koronaügyész úr ezt a kúriai határozatot kriminalpsychologiai szakavatottsággal megbeszélte és nagy mértékben aggályosnak jelentette ki, elégtételt adott ugyan a kir. törvényszék álláspontjának, mégis két tanulságot, a már fentebb mondottak támogatására is, le kell vonni ebből — az egyedül nem is álló — esetből. Nevezetesen azt, hogy amíg az elme- és idegorvosszakértők véleménye ilyen psychopathás vádlottak bűnügyeiben meghallgatást és — a jelen törvény keretei között — méltánylást talál is az elsőfokú bíróság részéről, mely a vádlottat közvetlenül látja és magatartását órákon át megfigyelheti, addig a pusztán az iratok alapján Ítélkező felebbviteli bíróság gyakran nem helyez már olyan nagy súlyt a határértékes elmeállapotú vádlottakról szóló szakértői véleményekre, aminőt ezek megérdemelnének. A másik tanulság pedig a felebbvitel korlátozásának szükségességére utal, mert hiszen a fenti esetben is a Kúria nem hozhatta volna meg ezt az Ítéletét, ha a főügyészség a kir. táblának 14 évi fegyházbüntetést kiszabó ítélete ellen a minősítés és a büntetés súlyosbítása végett nem jelentett volna be semmiségi panaszt. Nálunk — bár e tekintetben az utolsó évek-