Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kriminálpsychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban

92 DK. MENDELÉNYI LÁSZLÓ A korlátoltan beszámítható bűntettesekről: a. ) Ha egy bűntett, vagy vétség elkövetése — az akaratbeli szabad elhatározási képességet felfüggesztő elmezavar, vagy öntudatlanság fennforgásának kizárása esetén — a tettes oly tartós elmebeli állapotával van összefüggésben, melyből kifolyólag az elmeorvosszakértők azt véleményezik, hogy tartani lehet atttól, hogy annak következtében újból büntetendő cselekményt követ el a tettes, a bíróság a terheltet gyógyletartóztatási intézetbe utalhatja. A gyógyletartóztatás leghosszabb tartama azon idő, melyet az elkövetett tetire a törvény maximális büntetésként megállapít, ennek lefolyása előtt is azonban elbocsátható, ha újabb orvosszakértői vizsgálat alapján gyógyultnak véleményeztetik. A gyógyletartóztatási intézetbe utalás utáni első orvosi vizsgálat a gyógyletartóztatás megkezdésétől számított 1 év múlva foganatosítható, b. ) az olyan tettest, aki egymással összefüggésben nem lévő két büntettet követett már el és újabb büntettet követ el, akkor ha a bűntett elkövetése — az akaraíbeli szabad elhatározási képességet felfüggesztő elmezavar vagy öntudatlanság fennforgásának kizárása esetén — az elmeorvos-szakértők véleménye szerint összefüggésben van a terhelt kóros elmeállapotával és ha a tettes életkörülményeiből megállapítható, hogy üzletszerűen követ el bűncselekményeket, vagy bűncselekmények elkövetésére állandó hajlamot mutat, a bíróság elmeorvos vezetése alatt álló szigorított gyógyletartóztatási intézetbe utalhatja. A szigorított gyógyletartóztatási intézetbe utalás határozatlan időtartamú, vagyis addig tart, míg a beutalt közveszélyessége fennáll; legrövidebb tartama azonban azon idő, melyet az elkövetett tettre a törvény maximális büntetésként megállapít. Utóbb nevezett idő elteltével az elítélt kérelmére, vagy hivatalból, amennyiben az akkor foganatosított elmeorvosi megvizsgálás kapcsán az elmeszakértők az elítélt közveszélyességének megszűnését véleményezik, feltételes szabadságra bocsátandó; ennek tartama 5 év stb. Ebből és az 1913-ban közzétett törvényjavaslat-tervezetekből kétirányú megállapítást lehet levonni. Az egyik az, hogy a hazai bünteíőjogtudomány igenis nyomon követi a lélektani tudomány fejlődését, ellenben a büntető törvényhozás az, amely már legalább egy negyed századdal lemaradt az ez irányú fejlődésben, sőt nemcsak lemaradt, de más irányban a törvénykezés egyszerűsítése és a bűnvádi eljárás gyorsítása cimén olyan reformokat léptetett életbe, amelyek a lélektani tudomány legelemibb követelményeinek megvalósítását megnehezítik, sőt gyakran lehetetlenné teszik. Erre még külön ki fogok térni. A másik megállapítás, amely a hazai büntető jogtudomány és psychologusok fenntebb ismertetett állásfoglalásából lehető az, hogy fényesen illusztrálja annak a vádnak alaptalanságát,