Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kriminálpsychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban

A KRIMIXÁL-PSYCHOLOGIA JELENTŐSÉGE 93 mintha a kriminal-psychologia tanításának a büntető igazságszolgáitatásban való alkalmazása a bűnösök dédelgetését, az ítélkezés indokolatlan enyheségét, végeredményben a társadalom érdekeinek sérelmét okozná. Ez a vád hangzott el egy kiváló volt büntető jogászunk, dr. Baumgaríen Izidor részéről, aki ilyen kijelentéseket tett: „A jövő büntetőjogában a bíró legfeljebb kertész lesz, aki nyes és gyomiái, öntöz és trágyáz, alakít és idomít, de a bírói hivatásból csak a nevet fogja megőrizni. Az a büntetőjogi rendszer, mely tisztán psychologiai alapon épül fel, nem lehet tekintettel a bűnös természetrajzára. A természettudományi módszer jogosultsága ott kezdődik, hol a psychologia végződik. A psychologia alapon nyugvó büntetőjog majdnem teljesen lehetetlennek bizonyult." Továbbá ugyanő: A csökkent beszámítóképességűek enyhébb megbüntetése homlokegyenest ellenkezik a kriminálpoliíikai irány felfogásával a büntetés lényegéről és rendeltetéséről. Mondja ezeket az a Baumgarten, aki viszont másrészről elismerte, hogy „ha pedig a modern törvényszéktan orvostan is, megfelelőleg a klinikai elmegyógyászat haladásának, állandó kóros, vagy rendellenes állapotok fennforgásáról tanúskodik, melyek középhelyet foglalnak el a lelkiépség és a tulajdonképeni elmebaj között és e kóros, vagy rendellenes állapotnak typikus befolyása van az akarati actus létesítésére: sem a jogtudomány, sem a törvényhozás nem térhet ki a szakszerű megkülönböztetés értékesítése elől; mindkettőnek iparkodnia kell a természettudományi fogalomnak átalakítására jogi fogalommá." Ezeket a kijelentéseit Baumgarten egy pontosan 30 évvel ezelőt tartott országos elmeorvosi értekezleten tette. De az újabb jogászgeneráció egy tehetséges, de talán túlzottan az újabb német jogfejlődés hatása alá került tagja: dr. Rácz György is azt állítja, (az individualisztikus büntetőjogi szemlélet alkonya c. tanulmányában) hogy „A modern lélek és jellemkutatás különösen a szertelen egykönyvűség veszélyét rejtő psychoanalisis különböző irányainak a büntető jogszolgáltatásba óhajtott szorosabb bevonása az erkölcsi felelőség eszméjének teljes megsemmisülésére, a büntetésnek jótékony gyógykezeléssé átváltoztatására, a bűntettesek zömének csökkent beszámíthatóság címén való felmentésére vezetne. Az enyhe büntetőpraxist alátámasztani alkalmas individuális kriminal psychologiai vizsgálódás mellett egészen a legújabb időkig — szemben a Lombroso-féle túlzás által diszkreditálva — a bűnözés somatologiai, kriminalbiológiai, örökléstani vizsgálata erősen háttérbe szorult." Pedig mindezen aggályokkal szemben Kahlnak van igaza, midőn azt mondja: „Die wissenschaftliche Bewegug auf gesetzliche Anerkennung der verminderten Zurechnungsfáhigkeit berucht nicht auf schwachlicher nur irrgeleiteter Humanitát, sie will nicht einen