Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 3-4. szám - A kriminálpsychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban
A KRIMINAL-PSYCHOLOGIA JELENTŐSÉGE 9! csiségre veszélyesnek találja, a vádlott állapotához és az eset körülményeihez képest az ítélethozatal felfüggesztésével az illetőt a megfelelő gyógyintézetbe utalja s az itteni gyógykezelés Defejezése, vagy feleslegessé válta után határoz az illetőnek megbüntetése, vagy a büntetés mellőzése iránt, végül Edvi Illés szerint (83. 85. §.) nem számitható be a cselekmény annak, aki azt öntudatlan állatotban követte e!, vagy akinek elmetehetsége meg volt zavarva s aki emiatt cselekményének büntethetőségét belátni, vagy e belátásnak megfelelően cselekedni képes nem volt. Ha a tettesben e képességet a most említett körülmények valamelyike nem zárta ki, de a cselekmény elkövetésekor tetemesen korlátozta: a büntetés tekintetében a kísérletre nézve megállapított szabályok alkalmazandók, de szabadságvesztés kiszabása esetén ezt vádlott egyéniségének megfelelő külön intézetben, vagy valamely letartóztatási intézet külön osztályában kell végrehajtani, közveszélyesség esetében pedig a büntetés kiállása után lelkiállapotának megfelelő intézetbe elhelyezését rendelheti el a bíróság. Mint látjuk: ezek az igazságügyminiszterium által közzétett tervezetek egyrészt a beszámíthatóságot kizáró elmezavarral kapcsolatban teljesen elejtik az akarat szabad elhatározási képességének, — viszont felveszik a korlátozottan beszámítható bűnözők fogalmát és ezek számára megfelelő gyógyiníézeiek létesítését sürgetik. Csakhogy azóta 24 év, közel negyed század telt el s e tekintetben semmi nem történt a büntető törvényhozás terén. A törvényhozás, hogy úgymondjam a könnyebb végét fogta a dolognak, már 1908-ban megalkotta a fiatalkorúak novelláját, 20 évvel később pedig a megrögzött bűntettesekről és a szigorított dologházra szóló törvényt, amelynek mindketteje nagyou bölcs és bevált törvény, de nem történt intézkedés a korlátolt beszámítású egyénekre vonatkozólag. A Bp, 246. §-ában ugyan már megtaláljuk a beszámíthatóságot korlátozó elmezavar fogalmát, de ez megfelelő anyagi jogszabály hiányában lex imperfecta 2. Pedig nemcsak a jogászok, hanem az orvosok is sürgetik e kérdések megoldását. Dr. Németh Ödön már az 1911. évi elmeorvosi értekezleten rámutatott arra, hogy az állandóar. abnormis psychéjü egyének beteges tünetei a rendes szabadságvesztés büntetés alatt és annak következtében csak fokozódnak s az ilyenek a társadalomra még veszélyesebb egyénekké:/ kerülnek ki az életbe. Nagy érdem illeti meg e mozgalom terén a Magyar Elmeorvosok Egyesületének 1924. április 11-én tartott értekezletét, amely egy a dr. Bakody Aurél, dr. Német Ödön és dr. Kiss Ödönből álló bizottság által erre vonatkozólag készített tervezetet készített el és terjesztett fel az igazságügyminiszteriumhoz a következő cimmel:
