Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Magánjogunk kodifikálása

MAGÁNJOGUNK KODIFIKÁLÁSA. 83 gyalás technikájára vonatkozólag javaslatot terjesztett be, amelyből az 1931 : XXII. tc. lett. (Ez a törvény 1931. július 7-én életbe is lépett ugyan, de sajnos, még ma is légüres tér veszi körül e törvényt). Ezzel a hivatalos működéssel párhuzamosan folytak a magánmunkálatok a jogirodalomban, előadásokban, értekezleteken stb. Azt hiszem, hogy mindenki emlékezik azokra a néhány évvel ezelőtt a magyar jogászegyletben tartott magas színvonalú előadásokra és hozzászólásokra, a melyek a törvényjavaslat egyes részeivel foglalkoztak. Én, aki alig mulasztottam el egy magánjogot tárgyaló jogászegyleti estét, az üléstermet még sohasem láttam állandóan annyira zsúfoltnak és jogászainkban valamely tárgy iránti nagyobb érdeklődést, mint akkor. Mindezeket a köztudomású tényeket miért sorolom fel? Teszem ezt azért, hogy vésődjék mindenkinek emlékezetébe mindaz a nagy, sok, kiváló becsű munka, melyet a magánjogi kódex létrehozása céljából kifejtettek, kifejtettünk. Igaz ugyan, hogy mindazok a hivatalos és nemhivatalos munkálatok magukban véve is becsesek, de másfelől az is igaz, hogy azok nem lehetnek öncél, azok csakis eszközök, amelyek a magánjogi törvénykönyv megalkotása céljából létesültek. Vagy mindaz, amit röviden vázoltam, nem azért történt, hogy végre valahára megkapjuk a magánjogi törvénykönyvet? Akkor nem vagyok képes az egész dolgot megérteni. De akkor azt sem tudom, hogy mind azt, ami hivatalos helyről ismételten ki lett nyilatkoztatva, miképen mérlegeljem és értékeljem. A fent idézett 1931 : XXII. tc. indokolásában és annak a javaslatnak a törvényhozás elé terjesztése, illetve tárgyalása alkalmával hivatalos helyről elhangzottakat lehetetlen komolytalanoknak, vagy meggondolatlanoknak vagy időszerűtleneknek tekinteni; pl. a magánjogi törvénykönyv javaslata „az országgyűlési tárgyalás számára immár kellően el van készítve", továbbá „a magyar nemzet egyénisége és ezzel együtt ellentálló ereje hatalmas megerősödést fog nyerni", továbbá „a Polg. Törvénykönyv megalkotása nemzeti cselekedet", stb. Mind ezek üres szólamok lettek volna ? Ezt már feltételezni se merem, de várom a nemzeti cselekedetet. Ez időszerűtlen ? mikor, miáltal vált időszerűtlenné ? Igaz ugyan, hogy a törvényjavaslat is már igen jó szolgálatot tesz; de az kétségtelen, hogy ez a szolgálat összehasonlíthatlan nagobb lenne, ha az már törvény volna; számtalan kérdésben megszűnnék a mai bizonytalanság. A bíróra, az ügyvédre, az egész közönségre végtelen megnyugtató érzés az, ha az alkalmazandó jogszabályt törvényben találja lefektetve és kifejezve. Az az elméleti kérdés, vajon jobb-e a magánjogot kodifikálni vagy nem — nem tartozik ide, mert nálunk ez a kérdés már