Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Az összbüntetés illetve büntetések egységesítése a fiatalkorú bűntettesekkel szemben

283 X BALÁSFAIAI KISS ALBERT. Irta : DR. CSEKEY ISTVÁN egyetemi tanár. 1937. július 1-én meghalt Balásfalvi Kiss Albert, a szegedi egyetemen a római jog nyilvános rendes tanára. Az akadémiai év utolsó napján, június 26-án, még azzal váltunk el egymástól a kari tanácsteremben, hogy pihenni előbb tuszkulánumainkba megyünk. Ő Szikrába, a Kecskeméthez tartozó Lakitelek tiszaparti őserdejébe, amelyet kis családi örökségből virágzó birtokká fejlesztett. Én zengővárkonyi szőlőmbe, a vadvirágos Mecsek aljába, nagyapám ősi fészkébe. Itt ért váratlan haláláról a lesújtó hír, hogy megölte a szíve, amely mindenért dobogott, ami igaz, de elsősorban azért, ami magyar. Elköltözött közülünk egy jó és igaz ember, aki magyar volt és professzor volt. Ezen teljesedett be a végzete. Érdekes statisztikai vizsgálódások mutatták ki, mennyivel tovább él a külföldi professzor, mint a magyar. A német egyetemi tanárok javarésze még kiérdemesült korban folytathatja tovább szellemi munkáját. Az állam magas fizetésekkel gondoskodik róla, hogy a tudós gond nélkül teljesíthesse nagy nemzetnevelő és tudományépítő munkáját. Nincs a társadalomnak olyan rétege, amelyet a külföld annyira megbecsülne, mint a professzorit. Igaz, hogy nálunk is külön státusba helyezték, de rangban és fizetésben a miniszteri tanácsos megelőzi az egyetemi tanárt. Párizsban valaha az uralkodó után rangban az egyetem rektora következett, megelőzve a királyi ház tagjait. Bologna városállami költségvetésének több, mint felét egyetemére költötte. A német apró fejedelemségeknek nem volt nagyobb becsvágyuk, mint világhírűvé tenni egyetemeiket. Csak így történhetett meg, hogy a birodalom fővárosa, Berlin egyetemének nem egy tanára örömmel cserélte fel a heidelbergi vagy más vidéki egyetem tanszékével katedráját. Hogy Kant neve összeforrott Königsbergével, Bunsené Heidelbergével, Labandé Strassburgéval. Észak-Európa művelt parlamentjeiben nem kegyelmes úrnak szólítják az egyetemi tanárból lett miniszterképviselőt, hanem profeszszornak. Mintha Finnország Pláton álmát a bölcsek államáról óhajtotta volna megvalósítani, amikor egyik kormányában kizárólag professzorok foglaltak helyet. Úgy halt meg, amint élt: a kötelesség kérlelhetetlen, hív teljesítése közben. Kiss Albert professzor leszállt a katedráról, a tanév utolsó napján kikérdezte szigorlatán az utolsó jelöltet, lealapvizsgáztatta, lekollokváltatta a diákjait, aláírta a jegyzőkönyveket, rendbehozta az ügyeket, mert csak tökéletes, bevégzett munkát ismert. Aztán könyveivel és kézirataival hóna alatt kiutazott birtokára, Szikrába. Mégegyszer végiglegeltette szemét a ringó aranytáblákon, a zöld szőlőpásztákon, a roskadozó gyümölcsfákon; kiadta a munkát aratóinak, elszámolt a cseresznye meg a kajszin árával. Aztán odakapott a szivéhez és ötödik napon a tanév bezárása után Kiss Albert professzor elment pihenőre. De ezúttal végérvényesen, visszavonhatatlanul örökre. Helye és fiókja a tanácsteremben, szobája és íróasztala az egyetemen hiába várják többé.