Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A latin nyelv örvendetes térfoglalása, - két egybehangzó itélet fogalmának tisztázása, - ál-helybenhagyó és ál-másodfukú ítélet

70 DR. KARTAL IGNÁC érdemi szempontból csak I. fokú ítélet. Például: Az elsőbíróság a végrehajtás megszüntetése iránti keresetet elutasítja, mert úgy van meggyőződve, hogy a kereseti tényállítások valóságuk esetén sem minősíthetők végrehajtás megszüntetési okoknak, — és eme álláspontja folyományaként a bizonyító eljárás lefolytatása dacára nem állapít meg tényállást abban az irányban, vájjon a kereseti tényállítások igazak-e. A Il.-od bíróság ezzel szemben úgy van meggyőződve, hogy az állított tények igenis végrehajtás megszüntetési okok, de az elutasító ítéletet mégis helybenhagyja, mert úgy találja, hogy a felperes nem bizonyította ügydöntő tényállításait. Látnivaló, hogy ebben az esetben az ügydöntő ténykérdésben csak egyfokú ítélet van és így az ítéletet igazság szerint nem is illeti meg a Il.-od fokú ítélet neve, hanem úgy kéne azt nevezni, hogy a Il.-od bíróság által hozott elsőfokú ítélet, vagy röviden ál-II.od fokú ítélet. A fentiekben ismertetett megkülönböztetés mellett ezekhez az ál-helybenhagyó, vagy ál-II.-od fokú ítéletekhez nem szabadna tapadnia annak a megkülönböztetett tiszteletnek, már mint perpoliciális tiszteletnek, mely csak az egybehangzó ítéleteknek jár ki. De lege ferenda kívánatos volna a kivételes tiszteletben részesülő nem jogerős ítéletek lehetőségének szűkítése. A gyakorlat embere tudva tudja, mily gyakran vezet zűrzavarokra a nem jogerős ítélet végrehajtása, és mily gyakran vezet jóvátehetetlen bajokra a jogorvoslat kizárása. De lege lata sem lenne nehéz ennek a szűkítési elvnek keresztülvitele. Indokolttá tenné ezt a distingváló állásfoglalást a bírói gyakorlatunkban már sok évtizeddel ezelőtt gyökeret vert az a helyes perrendi nézet, hogy az ítéletnek rendelkezése és indokolása szorosan összefügg egymással, olyannyira, hogy fellebbezésnek nemcsak a kedvezőtlen rendelkezés, hanem — bizonyos esetekben — a kedvezőtlen indokolás eller^ is van helye. Ha az indokolás elleni fellebbezésnek van helye, akkor a fellebbezés elmulasztásával a mulasztó fél kiteszi magát az indokolás jogerőre emelkedéséből eredő jogi hátrányoknak. Indokolttá tenné továbbá ezt a distingváló állásfoglalást az a megfontolás, hogy a mit a törvény más-más névvel {egyező, helybenhagyó, egyenlő,) jelöl meg, az más-más fogalmat jelent. Nem utolsó sorban indokolttá tenné a distingváló álláspontot az a körülmény, hogy ott, ahol az ítélet egyező voltának a végrehajthatóságon és a további fellebbvitel kizárásán túlmenő jelentősége van, vagyis ott, ahol „konok perlekedési" bírságot statuál, ott kivétel nélkül két egyenlő ítéletről szól. Az idem per idem-