Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A szülők és gyermekek közti jogviszony kialakulása és tartalma

A SZÜLŐK ÉS GYERMEKEK KÖZTI JOGVISZONY. 61 Viszont a fokozódó fejlődéssel fokozódtak azok a nevelési követelmények is, amelyeket az állam támasztott jövendő polgáraival szemben. És mivel a család a fokozott nevelést nyújtani nem tudta, az állam vette át annak egyes részeit, mint a kötelező tanítást, a javitónevelést, az ipari gyermek munka szabályozását: mindmegannyi közjogi jellegű korlátot emelvén általuk az atyai, illetve szülői hatalomnak. Ez a fejlődés azután a családjogban is éreztette hatását. Elsősorban az atyai hatalom elnevezése alakult át és kizárólagossága meggyengítést szenvedett azáltal, hogy igen sok állam törvényében ez a hatalom az anyának is megadatott és szülői hatalommá vált, amely mindkét szülőt egyaránt megilleti. Ennek a szülői hatalomnak tartalmát a gyermek személye feletti felügyelet és gondozás, a kiskorú vagyonának kezelése és a kiskorú képviselete képezi. Ezek a jogok egyben kötelességek is. A modern fejlődésnek a régi felfogástól való nagy eltávolodása azonban legfőképpen azáltal jut kifejezésre, hogy a szülői hatalom teljes megszüntetése, illetve részleges és fokozatos megvonása a nyugat-európai törvényekben határozott szabályozást nyert. így az 1889. évi július 24-iki francia törvény már az úgynevezett vétkességi elv alapjára helyezkedett, amely szerint a szülői hatalmat a szülő vétkes magatartása miatt meglehetett teljesen szüntetni. Mivel pedig ennek a szabályozásnak az a hátránya volt, hogy a megszüntetés a szülőt megbélyegezte és megszüntette olyan jogait is (vagyonkezelés, haszonélvezet, képviselet), amelyek elvonására egyedül a gondozás elhanyagolása miatt nem lett volna szükség, az ujabbi törvények az u. n. érdekveszélyeztetés elvének alapjára és alkalmazására tértek át. Ennek értelmében elegendő a hatósági beavatkozásra a szülői hatalom elvonása illetve korlátozása végett az az objektív tény, hogy a kiskorú testi, lelki vagy erkölcsi java veszélyeztetve van, vagy a kiskorú züllésnek indult. Az első ilyen rendelkezést az 1905. évi dán törvény, majd az 1912. évben életbe lépett svájci ptk. mondotta ki. Követte ezeket az 1921. évi november 15-iki francia törvény, amely egyben az első törvényi szabályozás a szülői hatalomnak részleges korlátozása terén. Betetőzte mindezeket az 1922. évi német ifjúság jóléti és 1923. évi törvény a fiatalkorúak bíróságáról, amely törvények a kiskorúaknak közjogi természetű jogigényét állapították meg a nevelésre. Ugyancsak megengedi a német és svájci ptk. azt is, hogy a szülői hatalom részét képező vagyonkezelői jog egészben vagy részben elvonassék, illetve korlátoztassék, ha a szülőt kötelességsértés terheli a vagyonkezelés körül. Végelemzésben tehát azt látjuk, hogy a család ősi formájánál kizárólagos és korlátlan jogként jelentkező atyai hatalom az idők folyamán a család ható és nevelő erejének gazdasági,