Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

46 SZEMLE. A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézete december hó 17 én, 18-án és 19-én kenyszerkartel-ankétor rendezett. Osveild István, a kir. Kúria elnökének megnyitó beszéde után dr. vitéz Guólhfalvy-Dorner Zo\tán iparügyi miniszteri titkár, egyetemi m. tanár tartott gazdaság-politikai bevezető előadást. Utalt arra, hogy a mai gazdasági életben mindinkább kell számolnunk azzal, hogy a kartelek által alkalmazott belső- és külső kartelkényszer eszközei nem elegendők, de az állami hatalomnak is kell gondoskodnia arról, hogy a nemzeti termelést hatályosabb szervezésre serkentse. Azt ajánlotta, hogy a szabad vállalkozás gondolatának lehetőséé szerinti biztosítása mellett, a kényszerkartelezés elveinek bevezetése érdekében tétessenek meg a megfelelő törvényhozási intézkedések. A vitában elsőnek Éber Antal, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kért szót. Felszólaláséban a kényszerkartel és az ipari numerus clausus létesítésének gondolatát mindenféle formában teljesen visszautasította. A termelés állami szabályozása csakis a fogyasztás szabályozásával karöltve lehelne hatályba, már pedig az egyéni szabadságot nem engedjük korlátozni, nincs szükségünk újból kenyér-, hus- és zsirjegyekre. Hiába létesült a karteltörvény, a kormány nem gyakorolhatott effektív befolyást a kartelizáit iparcikkek áraira, hololt ebben az esetben a szociális szempont, a sok kis fogyasztó védelme a kevés nagy gyári termelővel szemben, erősen alátámaszthatta a kormányzat beavatkozását. Másnap Nyulászi János elnöklete alatt folytatták az ankétot a kényszerkartelekről. Dr. Király Ferenc ügyvéd, mint a kérdés jogi előadója utalt kényszerkartelügy terén az utóbbi időbe bekövetkezett eseményekre. Az időközben életbelépett hollandi kényszerkartel-törvény, az Egyesült Államokbeli NIRA-novella, (amely Roosevelt kényszerkartelező intézkedéseit nem-kötelezőkké tette), a francia selyemiparban elrendelt kényszerkartelező intézkedések, valamint az osztrák gyáriparosok kényszerkarteltörvény-íervezete ismertetése után abban konludált, hogy ha a gazdasági helyzet hazánkat is a kényszerkartelezés, a kényszercsatlakoztatás és a kartelkötelezettségek kényszerkiterjesztése instrumentumainak megvalósítására szorítja, az adott viszonyok között leghelyesebbnek az az elv mutatkozik, amely mindössze arra szorítkozik, hogy a karteleknek általában közgazdasági szempontokból indokolt határozmányait megfelelő eljárás után kötelezőknek nyilvánítsák a karteleken kívülállókra is, anélkül, hogy kényszerkalteleket hívnának életbe. Kelemen Móric, a Racionalizáló Bizottság igazgatója a tervezett intézkedésekben az ipari termelés veszteségforrásainak kiküszöbölésére és helyes racionalizálására való törekvést lát és ezért örömmel köszönti. Dr. Jacobi Andor ügyvéd ellenezte a kényszerkartelezés! és azt javasolta, hogy zárt számot az érdekelt ipar kívánságára kvalifikált többséggel meghozott határozata alapján, meghatározott rövid időre, ha ehhez a gazdasági élet nagy tényezői is hozzájrulnak, lehessen megállapítani, de a kormánynak vétójoga legyen az ilyen határozattal szemben. Dr. Dobrovics Károly kereskedelemügyi min. titkár véleménye szerint meghatározott időre szóló hatállyal bíró törvényt kell alkotni, amelybe kényszerkartelalakítás, kényszercsatlakoztatás és ipari zártszám bevezetésének előfeltételei keretszerüleg meg vannak határozva. A törvényben az államhatalom ármeghatározási jogát kell érvényesíteni és a fokozott ellenőrzésről kell gondoskodni. Dr. Köházi Endre kir. törvényszéki bíró felszólalásában arra mutatott rá, hogy ha a kényszerkartel és az ipari zártszám meghosszabbítása nem kerülhető el, úgy a vonatkozó törvényalkotásnál a legnagyobb óvatosságra van szükség. Magyarország gazdasági helyzete a gazdasági háború jelenlegi korszakában állandó változásnak van kitéve, de ezen felül is a magyarság népi és foglalkozási összetétele, különösen a szabadság és alkotmányosság eszméi iránt tanúsított fogékonysága, az óvatos előhaladást indokolják. Ezért a kérdés megoldásánál nem szabad a német rendszert követni, amely a gazdaság irányítását teljesen miniszteri hatáskörben intézi, hanem az érdekelteknek kötelező bevonását, a döntésnél független szerv közreműködését kell biztosítani és a törvényt csupán ideiglenes hatállyal szabad felruházni. A