Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

SZEMLE. 45 Responsa Prudentium. Eleganter definit Ce.'sus. Lapunk múlf szá­mának szemle rovatában, annak hangsúlyozásával, mily értékes jogforrás a responsa Prudentium, sajnálatunknak adtunk kifejezést azon, hogy a kir. Curia egy határozatában mellőzte a véleménynyilvánítást a kamarába be nem jegyzett ügyvéd ellenjegyzése mellett beadott kielégítési végrehajtási kérvény joghatálya kérdésében. A vélemény nyilvánítás abból az okból maradt el, mert az érdemi határozathozatal független volt az e kérdésben elfoglalt állásponttól. Ott annak a nézetünknek adtunk kifejezést, hogy a vélemény-nyilvánításnak perrendi és törvényi akadálya nincs, — és a kir. Curia megérdemelt nagy tekintélye mellett a véleménynyilvánítás, - irá­nyító és oktató jellegénél fogva, — kívánatos és üdvös lett volna. Mintha csak e közleményünkre szóló válasz lenne, néhány nappal fenti közlemé­nyünk megjelenése után nyilvánosságra került a kir. Curiának C. VI. 2995/35. sz. határozata, mely a következő tényállás mellett hozatott: Az ügyvéd a neki perlés végett átadott váltókat, melyek alapján azonban,pert nem indított, az ügyfélnek felhívás dacára éveken át ki nem adta. Évek múltán kiadta, az ügyfél a váltókat peresítette, jogerős bírói marasztaló határozatot is kapott, — de nem tudott adósán mitsem behajtani, mégpedig utóbbinak teljes vagyontalansága miatt. — Erre az ügyvédet kártérítés iránt perelte. A két alsóbíróság tényként megállapította hogy a váltóadós évekkel azelőtt épp olyan szegény volt, mint a milyen a váltók perlése­kor volt, — és ezért az ügyvéd elleni keresetet károkozás hiánya címén elutasította. E mellett az álláspont mellett az alsóbíróságok nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, vájjon jogtalan volt-e a váltók vissza­tartása. A kir. Curia a felülvizsgálati kérelmet ugyancsak a károkozás hiánya miatt elutasította, de ennek dacára részletesen kifejtette azt a véle­ményét, hogy a váltók visszatartása jogtalan volt. Ezzel szemben a véle­mény nyilvánítás mellőzését, vagy legalább is elhomályosodoltságát lát­juk a következő esetben : A járásbíróság az alperesnek visszaadta az elő­készítő iratot, mert a bíróság Írásbeli előkészítési el nem rendelt. Az al­peres ebben eljárási szabálysértést látott és ez ellen felszólalt. A marasz­taló itéleí elleni fellebbezésben részletesen kifejtette az előkészítő irat visz­szaadása elleni panaszát és annak indokolását. A bpesti kir. törvényszék mint felebbezési bíróság 51 Pf 10,542/935 sz. ítéletével a fellebbezésnek e részére vonatkozólag mindössze ennyit mond : „Az alperes által a fel­lebbezésben panaszolt eljárási szabálysértést a kir. törvényszék az ügy szempontjából lényegesnek nem találta." Emellett a fogalmazás mellett nyilvánvalóan sem az elsőbíróság sem más nem nyert felvilágosítást és okulást abban a kérdésben, vájjon szabályos-e, vagy szabálytalan az elsőbíróságnak az a magatartása, hogy az általa perrendszerűtlennek tar­tott beadványt a félnek visszaadta. ^r ^ ^ * A Magyar Jogászegylet december 14-én tartotta Osvald István kúriai elnök elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. Az elnök megnyitójá­ban meleg hangon emlékezett meg Baumgarten Nándor alelnök elhuny­táról és ismertette a Magyar Jogászegylet múlt évi tevékenységét. Bejelen­tette, hogy Ruhmann Emil főtitkár, kúriai bíróvá történt kineveztetése folytán, nem bírja ellátni a főtitkári tiszttel járó sokirányú teendőket, miért is szükségessé válik, hogy a közgyűlés a főtitkári helyettesítésről gon­doskodjék. A közgyűlés Baumgarten Nándor halálával megüresedett alel­nöki állásra dr. Nyulászy János m. kir. kincstári főtanácsos ügyvédet, a TÉBE igazgatóját választotta meg, aki a Jogászegylet működésében eddig is élénk részt vett s ezenkívül a Jogászegylet anyagi terheit is sokszor könnyítette meg a TÉBE hozzájárulása útján. Főtitkárrá dr. Szentkúthy István, a m. kir. Kúria új elnöki titkára, az egységes Biró és Ügyvizsgáló Bizottság titkára választatott meg. A közgyűlésen Magyary Zoltán, a Pázmány Péter Tudományegyelem ny. r. tanára tartott előadást: Az állam­tudomány modern problémáiról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom