Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

36 IRODALOM. IRODALOM. Dr. Csorna Kálmán egyet. m. tanár, Budapest Székesfőváros árvaszékének elnöke: A gyámsági jog és jogszolgáltatás. Budapest 1935. Az elhagyott gyermekek védelme Széli Kálmán miniszterelnöksége óta Magyarországon mintaszerű volt. A család tagjainak, a törvényes gyermekeknek védelme azonban nem részesült figyelemben. Ujabban a magyar társadalom és állam is ráeszmélt arra, hogy a család az emberi közületekben a legfontosabb tényezők egyike. A művelt nyugat a feleség s a gyermekek védelmét igen fontos dolognak tekinti már hosszú idő óta. Helyesen mondja a most ismertetett könyv előszavában Sipőcz Jenő Budapest főpolgármestere, hogy „a család bomlási folyamata erjedésbe hozhatja a társadalom és a nemzet szervezetét is." Ezért a római katolikus egyház kezdeményezésére a legutóbbi években a család fokozottabb védelme lett Magyarországon is a legaktuálisabb jelszó. A magyar gyámhatóságok s elsősorban a budapesti Árvaszék eddig is mintaszerű működést fejtettek ki s mindannyiszor, valahányszor a kiskorúak s felnőtt nem önjogúak érdekeinek védelméről volt szó, minden hozzáértő s a dologgal foglalkozó egyén a gyámhatóságok jogés hatáskörének mennél szélesebb kiterjesztését sürgette. Néhai Sipőcz Lászlónak, a székesfővárosi Árvaszék nagynevű elnökének halála óta a magyar gyámsági joggal kimerítőbben csak Szeiberling Rezsőnek 1932-ben megjelent könyve foglalkozott, de ez a mű csak az anyagi jogot ismertette. A magyar kiskorúak és gondnokoltak védelmének, érdekeik felkarolásának, az ezen jogterület iránti érdeklődés nagymértékű fölkeltésének megbecsülhetetlen nagy szolgálatot tett Csorna Kálmánnak, a Székesfővárosi Árvaszék kitűnő elnökének most megjelent könyve „A gyámsági jog és jogszolgáltatás." Ennek a könyvnek elolvasása nemcsak igen tanulságos, de egyben rendkívül élvezetes is. A külföldi jogélet tüzetes ismerete lehetővé teszi az írónak azt, hogy a magyar viszonyokat a külföldiekkel összehasonlítva a tanulságokat abból levonja s a magyar jogélet számára gyümölcsöztesse kimutatva azt a hatást, a melyet a magyar jogra a gyámoltak érdekeinek védelmére főleg a német, svájci és osztrák jog gyakorolt. Csorna Kálmán könyve nemcsak a gyámhatóságok joggyakorlatát ismerteti, hanem felöleli a magyar bíróságok s természetesen elsősorban a kir. Kúria jogszolgáltatását a kiskorúakra s gondnokoltakra vonatkozóan. Szoros kapcsolatot létesít a magyar családi jog bírósági és gyámhatósági szolgáltatása közt s arra törekszik, hogy könyvében oly oktató, vezető útmutatást adjon, mely a gyámügyekkel [foglalkozó hatóságok egységes irányelvek szerinti működését idézheti elő. Éppen ezért szem előtt tartja a magyar magánjogi törvénytervezetet is s az abban az eddigi joggyakorlatra fektetett jogelveket tűzi ki követendő irányképen, nem mulasztja el azonban megmondani saját véleményét ott, ahol a tervezetet nem találja megfelelőnek. Aligha van oly családjogi illetve a gyámoltakra vonatkozó élő törvény, vagy rendelet, amely ne lenne ismertetve ebben könyvben. Laikus és jogász egyaránt nagy érdeklődéssel tanulmányozhatja Csorna könyvét, mert a legújabb joggyakorlat olyan megállapításait találhatja meg, melyek idáig csak azok előtt voltak ismeretesek, akik a jognak főképen csak ezekkel a szakkérdéseivel foglalkoztak. Hogy egy példát hozzak fel, megemlítem a magyar kir. Kúriának Csorna könyvében ismertetett azt a legújabb joggyakorlatát, hogy nem kell gondnokság alá helyezni az orvosszakértő által elmebajosnak nyilvánított egyént, ha az elmebetegség a cselekvőképességet és értelmes szabad elhatározást nem zárja ki. Ezzel szemben ismerteti a gondnokság alá helyezés új kritériumaként felmerült „fogyatékos elmebetegséget", ha a fogyatkozás folytán a gondnokság alá helyezés egyénileg szükségesnek látszik. Az egyik