Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

IRODALOM. 37 egyén elmebeteg és mégsem helyezendő gondnokság alá, a másik nem mondható teljesen elmebetegnek s mégis szükséges a gondnokság alá helyezése. Ez a bölcs ítélkezés az egyes eseteknek egyéni s nem általános szabály, nem pusztán orvossszakértői vélemény alapján való tüzetes birói kivizsgálása és megítélése, tehát a jogszolgáltatásnak teljes igazságosságára való törekvés. A kir. Kúria joggyakorlatából kiemelt esetek alapos ismertetése és feldolgozása a gyámhatóságok számára rendkívül hasznossá, valóságos törvénykönyvvé teszi Csorna Kálmán művét. Csorna könyvének azon fejezetében, melyben a gyámhatóság felügyeleti és közvetlen intézkedési jogáról szól, harcol azért, hogy a gyámhatóságnak joga és kötelessége legyen megfelelő utasításokat adni a gyámolt képviselőjének s joga legyen megfelelő intézkedéseket tenni a fenyegető bajok mellőzése végett. Ezzel akarja végét vetni azon helyrehozhatatlan károknak, melyeket a gyámolt képviselőjének, igen sokszor a törvényes apának rosszhisszemű, vagy meggondolatlan magatartása okoz, kinek hatáskörébe való beavatkozás a gyámhatóság részéről eddig a lehetetlenséggel határos volt. Igaz, hogy a gyámoltra nézve terhes szerződések a gyámhatóság hozzájárulása nélkül nem érvényesek, de számtalan kárt okozhat a gyámolt képviselője olyan téren, hol a gyámhatóságnak törvényszerinti beavatkozisi joga nincs. Rendkívül érdekes a könyvnek azon fejezete, mely a gyámhatóságnak a szociális gyermekvédelmi tevékenységét ismerteti. A külföldön gyakorolt módszerek mellett a magyar gyámhatóságok jogkörét nem látja eléggé széleskörűnek, egyöntetűnek s kellő hatalommal felruházottnak. Ennek a könyvnek mélyreható fejtegetéseiből látjuk csak meg azt a végtelen nagy fontosságot, azt az idáig nem ismert s el sem képzelt társadalomjavító s egyenesen átalakító hatást, melyet a kérdés magában hord s melynek az állam által való teljes felismerése és gyakorlati megoldása egyike a magyar nemzet legéletbevágóbb feladatainak. Ezzel szemben megdöbbenve olvassuk Csorna könyvének 206. oldalán, hogy az erkölcsi züllésben lévő gyermekek javítása körüli bajokat és hiányokat „az a sajnálatra méltó kormányintézkedés tetőzte be, hogy 1930. óta pénzügyi okokból beszüntették a 15 éven felüli erkölcsi rontásnak kitett gyermekeknek a gyámhatóság által kért javítóintézeti felvételét." Örömmel állapítjuk meg e könyvből, hogy a székesfővárosi árvaszék mily nagy és eredményes küzdelmet fejtett ki a kiskorúak prostitúciója ellen. A könyv utolsó két fejezete a gyámügyi igazgatás szervezetével s a gyámhatósági ügyekben való eljárási joggal foglalkozik. E két fejezet valóságos rendtartása a gyámhatóságok működésének s nélkülözhetetlen minden gyámi tisztviselő számára. Csorna könyvének utolsó mondataiban a gyámsági ügy és gyámsági szervezet reformjáért küzd. Nyíltan kimondja, hogy a gyámhatósági eljárás tökéletlensége s a törvény és az élet közötti hézagok s avulások miatt elérkezett az idő az újjáalakításra s közli, hogy a kormány által is tervezett reform gondolatok szerint szükség van az árvaszékek államosítására. A magyar városok árvaszékei beolvadnának a vármegye árvaszékébe s elsőfokon kizárólag a törvényhatóságok árvaszékei járnának el. A tervezett reform szerint a jogorvoslati fórum a Közigazgatási bíróság alsófoku szervezete, kivételes esetekben a közigazgatási felsőbíróság lenne. Az árvaszéki intézkedő tisztviselőktől az egységes bírói és ügyvédi vizsga letétele kívántatnék meg. Ez a reform lehetővé fogja tenni a nem önjogúakra vonatkozó összes kérdéseknek a bírósági hatáskörből való kivonását s ezzel az ezen jogkörbe eső ügyek egységes módon való elintézését. „E folyamat végső leszűrődése lenne a sokak által áhított és a magyar • családok hatékonyabb védelmére hivatott szerv: a családi bíróság." Ezzel a mondattal fejezi be a szerző könyvét. Ebben a mondatban végső célul azt a bíróságot állítja oda, amelyért e sorok írója is már évtizedek óta harcol írásban és szóban. A családi bíróság, mely hivatva volna az együttélő házastársak vitáit békés úton rendezni, végtelenül