Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

HÁROM ÉVNYITÓ BESZÉD. 35 tiport mindent, ami törvényes s így lábbal tiporta a bírói függetlenséget is, én ki voltam emelve bírói állásomból. A proletárdiktatúra kitörése engem az Országos Központi Árvizsgáló Bíróság elnöki székében talált, és csak egy esztendővel a proletárdiktatúra bukása után tértem vissza bírói állásomba. Tehát abban az időben, amikor a proletárdiktatúra erőszakosan megsemmisítette a bírói függetlenséget, én nem működtem mint bíró. Azt tehát leszögezhetem, hogy a törvényes kormányok egyike részéről sem tapasztaltam soha azt a törekvést, hogy a bírói függetlenség a legtávolabbról is érintve legyen. De a közönség annál kevésbbé tud belenyugodni abba, hogy az ítélkezést a bíró függetlenül gyakorolja és csak függetlenül gyakorolhatja. És érdekes az, hogy a független bíróságot nagyon sokat halljuk emlegetni azok részéről, akik ügyüket a bíróság elé viszik. Emlegetik a független bíróságot, de nem hisznek ebben a függetlenségben. Hogy nem, ezt nyilvánvalóvá teszi az, hogy minduntalan megkísérlik az ítélkezés kérdésében való közbenjárást. Amióta vezető állásban vagyok, számtalanszor felkértek, hogy szólnék egy jó szót az ügyükben eljáró bírónak. Ez nem kivételesen fordult elő, hanem eléggé gyakran. És ami főkép lehangoló és feltűnő az az, hogy nemcsak jogi kérdésekben járatlan egyének, vagy kisműveltségű személyek fordulnak a bírósági vezetőkhöz ily kérésekkel. Előfordul, hogy magas műveltségű, sőt igen előkelő állásban levő egyének terjesztenek elő ily kéréseket. Mire mutat ez? Ez arra mutat, hogy a nagyközönség körében még a legmagasabb műveltségi fokon álló egyének között is él az a hiedelem, hogy az ítélkezés kérdésében van közbenjárásnak helye, hogy a bírót akár magasabb helyről jövő ajánlással, akár barátsággal tisztének gyakorlásában befolyásolni lehet. Ezt a balhiedelmet a közönségből ki kell irtani. Meg kell értetni a közönséggel, hogy a bíró ha ítélkezik, nem néz sem jobbra, sem balra, nem ismer rokonszenvet, ellenszenvet, nem ismer barátságot, jóindulatot, rosszindulatot, hanem csakis az igazságot keresi. És különösen meg kell értetni, hogy a felügyeleti hatóságnak nincsen módjában a bíró ítélkezését befolyásolni. És én a magam részéről ezt mindég a legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozom, minden olyan esetben, amikor ily illegitim kérésekkel fordulnak hozzám. Bírótársaím ismernek engemet. Tudják, hogy úgy a magánérintkezésben, mint a hivatali érintkezésben mindenkivel szemben előzékeny modort igyekszem tanúsítani. Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy boldognak érzem magamat, ha másnak szolgálatot tehetek és nemcsak bíró és tisztviselőtársaimnak, de másoknak is örömmel rendelkezésére állok. Különösen pedig súlyt helyezek arra, hogy modorom ne legyen rideg azokkal szemben, akik hozzám fordulnak. Azonban aki azzal jön, hogy ügyét egyik vagy másik bírótársam figyelmébe ajánljam, azzal szemben egészen más magatartást tanúsítok. Bármily előkelő állású egyén legyen a közbenjáró, a leghatározottabban megtagadom a kérés teljesítését, megmagyarázom, hogy a bírót az ítélkezésben befolyásolni nem lehet és én magam követnék el súlyos fegyelmi vétséget, ha bármelyik bírótársam figyelmét valamely előtte folyamatban levő ügyre valamely fél érdekében felhívnám. Mert nem elég az, ha a bíró független, nem kell megelégedni azzal, hogy megőrizzük függetlenségünket, de meg kell őrizni a függetlenség látszatát is. Tudja a világ és tudja a nagyközönség, hogy a bírót ítélkezésében befolyásolni nem lehet. Ezért elvem az, hogy az ily befolyásolási kísérleteket a legridegebben vissza kell utasítani. Tudatában vagyok annak, hogy ily magatartással az ember nem szerez magának barátokat. Tudatában vagyok annak is, hogy aki így jár el, az népszerűséget magának szerezni nem fog. De a népszerűség nem is öncél. Sokkal fontosabb a népszerűségnél a bírói függetlenség fölött való gondos őrködés. A bírákban meg van ennek a tudata, de ezt a tudatot fel kell ébreszteni a nagyközönség körében is. És erre hivatva vannak elsősorban a bíróság vezetői. Ezt a kötelességet mindenkor lelkiismeretesen fogom teljesíteni. 3*