Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Hitelezési kötelezettség

HITELEZÉSI KÖTELEZETTSÉG. 329 vagy más megbízott is, aki késznek nyilatkozott a felmerülendő készkiadások teljesítésére előleg nélkül,42) stb. stb. Miután azonban a hitelnyújtásnak par excellence formája a kölcsön, hitelezési kötelezettség alatt főleg kölcsön ígérésére szokás gondolni.43) 6. Vizsgáljuk tehát elsősorban mi is a pacíum de mutuo dando esetén azt a kérdést, hogy vájjon egyszerűen érvényes, teljesen kötelező-e a hitelnyújtási kötelezettség elvállalása? Elvileg, „ius in thesi"-ként kétségtelenül arra az eredményre jutunk, hogy a kölcsönelőszerződés igenis érvényes és szabály szerint kötelezi az ígérettevőt a kölcsönösszeg folyósítására.44) 42 Vagyis: 3) az is hitelez, akinek a ctio contraria-ja lesz contr. bilater. inaequalisból. — Nézetem szerint persze pusztán azért, mert a vonatkozó contractust megkötötte, a megbízást vállalta stb., általában még nem köteles előlegezni is, hanem ehhez a költségelőlegezési kötelezettségnek külön elvállalása szükséges. V. ö. Opt. 1014 : A hatalmazó köteles a hatalmazottnak . . . kívánatára a készpénzbeli kiadások fedezésére aránylagos előlegezést is tenni. . . (Nb. a megbízásról van szó). Ezzel kongruens ügyv. rendtartásunk fentid. 54. §-a. — Nyilvánvaló anomália az, ha az ügyvéd, aki felelős az illetékekért, az őt de lege megillető, neki esetleg meg is igért előleget hiába kérvén, az elvégzendő aktusoknál rákényszerül a készkiadásokra a sajátjából, és pedig még a lemondását követő 30 napon át is, ameddig az ügyet továbbvinni köteles (ŰR. 41., 3. bek.). Legalább is a lemondást követőleg mentesítendő, már a tárgyaltunk magánjogi elveknél fogva is. 43 Bírói gyakorlatunk is — az alábbi 10. p. szerint nem egészen helytállóan — azonosítja a hitelnyújtás vállalásának modern alakját: a „finanszírozási szerződés"-t a kölcsön-előszerződéssel. „A finanszírozási szerződés lényegileg nem egyéb, mint kölcsön adására vonatkozó előszerződés", mondja IV. 1671/ 1928. KJ 1929. 34. Ugyanúgy IV. 5075/1930., JH. 1932. 313. Azonosan minősít IV. 5207/1934, JH. 1935. 60S is. 44 Témámhoz szorosan csak az vág, kötelező-e a pactum de mutuo dando? vagyis hogy kötelezi-e az erre irányuló kölcsönelőszerződés a kölcsönt igérő felet ? — Létezik ugyanis tiszta pactum de mutuo accipiendo is, vagyis oly előszerződés, amely csak a kölcsön leendő igénybevételére, tehát csak a leendő adóst kötelezi. Ez nem „hitelezési", hanem hitelvételi kötelezettség. Az ilyen nem is kötelez teljesítésre, a kölcsön tényleges felvételére, amiben t. i. a hitelnyújtónak nincs is érdeke, csupán kártérítésre (kamat megfizetésére stb.): így Kúria 740/1905. Szladits—Fürst, A magyar bírói gyakorlat, Magánjog (1935.), II. k. 322. sk. L ; az eset olvasható a Jtk. Döntvénytárában, 4. folyam V. k., 1906., 211. sorsz. alatt: a döntés — szűkebbre és bonyolultabbra szövegezve — visszatér, mint „a Curia II. tanácsának 6. sz. elvi határozata" is (WD. I., 1907., 88. 1., 53 sorsz.), azonban nincs elvi határozatként felvéve a PHT-ba. (Svájci Übl.-R. 315. a )iö\csön-felvételi kötelezettség elévülését Í3 szabályozza. Azt tehát direkte perelhetőnek nézné, dacára hogy 312. a kölcsönvevőnek csak visszafizetési, nem kölcsönfelvételi kötelezettségét statuálja?) Ezzel rokon kérdés a határozott tartamú kölcsön időelőtti, önkéntes visszafizethetésének a kérdése. Ebben sem látnék elvi nehézséget, ha adós az interusuriumot nem vonja le, ill. a stornódíjat megfizeti stb. — Végül létezik „pactum de mutuo dando et accipiendo" is (Zsögöd, Fejezetek, I. kiad., II. k. 1209. 1.), amely tehát egyaránt óhajtaná kötelezni mindkét felet a kölcsön nyújtására, illetve tényleges felvéi elére. Felfogásom szerint itt is csak a leendő kölcsönadótól lehetne tényleges teljesítést követelni, a leendő kölcsönvevőtől csupán kártérítést. Vagyis kombinálandóknak tartom a csak de dando és a csak de accipiendo mutuo pactumoknak a szabályait. — V. ö Ehrenzweig, id h. 141.1. 2. bek.: (Es) können ... im Darlehnsvorvertrage entweder bloss der Kreditgeber oder bloss der Kreditnehmer oder beidé zugleich sich verpflichten. — V. ö. Windscheid—Kipp id. h. 573. 1.: Dem Darlehnsvertrag kann ein Vertrag über Gebén oder Nehmen des Darlehns vorhergehen . . .