Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 8-9. szám - Hitelezési kötelezettség
323 HITELEZÉSI KÖTELEZETTSÉG.* írta: Dr. BLAU GYÖRGY budapesti ügyvéd. 1. Aki hitelez, kockáztat. Birtokon kívül helyezi magát. Tulajdont, birtokot ad1) és csak követelést szerez érte. Már pedig „minus est actionem habere, quam rem".2) 2. Nyilván a saját érdeknek ezen, a hitelezéssel kapcsolatos kockáztatása vezeti a magánjogot, amikor általában nemcsak nem kötelez közvetlenül senkit hitel nyújtására,3)4) hanem ellenkezőleg gondos technikával sorozatosan dolgozza ki és bocsátja, külön kikötés nélkül is, a felek rendelkezésére az olyan jogi eszközöket, amelyek egyfelől segítik az embert, hogy a hitelezési elkerülhesse, — másfelől, ha már hitelezett, igyekeznek a beállott kockázatot legalább utólagosan kiküszöbölni vagy csökkenteni.5)6) *) Előadás 1936. X. 21-én a M. Jogászegylet civiljogi szemináriumában. 1 Tulajdont -{- birtokot ad oda az, aki pénzt ad kölcsön, vagy aki az eladott árút leszállítja. De tágabb értelemben hitelezésnek tekinthetjük azt is, amikor valaki tulajdonjogát megtartja s csupán birtokba adja át a dolgot, pl. árút bizományba ad, ingatlant vagy ingót átad a haszonélvezőnek, precariumként vagy commodatumba ad valamit. Hogy lényegileg ezek is hitelezések, azt mutatja pl. az a körülmény, hogy ilyenkor is aktuális lehet a biztosítékadás. Hiteleznek továbbá nemcsak a megbízott, vagy a letéteményes, ha felmerülő költségeket előlegeznek, hanem pl. a költséget előlegező megbízás nélküli ügyvivő is. Egyszóval nem öleli fel a hitelezés minden lehető esetét a 65. TH. (= PHT. 96. ; kongruens vele PHT. 97.), amikor — saját céljaira állítván fel a definíciót, — hitelügylet alatt szorosabban a kölcsönadási és vételárhitelezést érti, tágabb értelemben pedig „mindazokat a kétoldalú szerződéseket, melyeknél az egyik szerződő fél azonnali szolgáltatásával szemben a másik fél ellenszolgáltatásának elhalasztása fordul elő". 2 Pomponius, Digesta 50., 17., 1. 204. — Az ellenkező, optimista nézeten van Paulus (ugyanott, 1. 15.): Is qui actionem habét. . . , ipsam rem habere videtur. 3 Ami a magánjogon kívül előfordul. Pl. ha a pénzügyi jogalkotás kényszerkölcsönt ró ki. 4 Ez még nem különleges kezelése a hitelezés kérdésének. A magánjog általában semmiféle ügyletre nem szokott ex lege kötelezni: adásvételre, szolgálatra, házasságra, végintézkedésre sem, — hanem csak a lehetőséget adja meg, és adott esetre szabályozza a következményeket. 5 A két gondolat — a hitelezések prevenciója és utólagos reparációja — a keresztülvitelben néha egybefolyik. Pl a beszámításnál. 6 Azonfelül kidolgozza a jog a követeléseknek biztosítására, tehát a hitelezés kockázatának a csökkentésére is, ügyletileg felhasználható módozatokat (zálogjog, kezesség stb.), amelyek az önjogú személy hitelezésénél ugyan szintén csak fakultativok, de már esetleg kógensen igénybeveendők ott, ahol a jog a hitelnyújtó fölött maga őrködik. Pl. a gyámi törvény szerint a kiskorú pénzét, értékpapírjait az atya is biztosítani tartozik (17. §.), a gyámhatóság ingatlanra is csak a becsérték egyharmadáig és csak a telekkönnyvi bekebelezés megtörténte után helyezhet ki pénzt (289. §.). — Maga a törvény közvetlenül védi a hitelező felet akkor, amikor törvényes zálogjogot ad neki (bérbeadó, ügyvéd, iparos, gazdasági munkás stb.). — Legerősebben védi a törvény a jogosultat akkor, amikor — választhatván — őt mindenestül eleve nem is kötelmi-, hanem dologi-jogi pozícióba helyezi. Pl. amikor a joga hagyományokat lehetőleg per vindicationem konstruálja, nem per damnationem. Pénzhagyománynál persze nem lehet. — Részben ezen a megfontoláson forog az is, hogy a kötelesrészes maga is örökös, a többi örökös társtulajdonosa legyen-e ? vagy pedig csak pénzben kielégítendő, tehát csupán hitelezője az örökösöknek (mintegy per damnationem hagyományos)? V. ö. Beck Salamon, A kötelesrészes jogállása, X—XI. fej.
