Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

JEGYZETEK A K. T. 189. §-AHOZ. 315 a sértett érdek helyreállítása. E célja elérésére akár természetes, akár jogi személy, csupán komoly szándékra, elhatározásra: akaratra van szüksége és igényét akár peres, akár nem peres úton érvényesítheti, feltéve, hogy akaratelhatározásra képes. Nem ilyen egyszerű a helyzet, ha maga a r. t. a sértett, ha tehát maga a r. t. léphetne fel kártérítési igényével. Az idevágó K. T. 197. §-a értelmében a társaságot azokban a perekben, melyek közgyűlési határozat folytán az igazgatóság ellen indítandók, a közgyűlés által választott meghatalmazottak képviselik. Ez a szabály azonban többrendbeli értelmezésre szorul tekintve, hogy a r. t. életében felmerülő esetek nem mindig a jogszabály rendelkezései és a törvényalkotó elgondolása szerint vetődnek fel. Az igazgatóság ténykedései ugyanis rendszerint együttesen kerülnek a közgyűlés utólagos jóváhagyása alá, mely utólagos jóváhagyás az igazgatóság részére adott felmentés formájában jut kifejezésre. Ha a közgyűlés a felmentést megadja, úgy két eset lehetséges. Vagy annak a cselekedetnek tudatában adja a felmentést az igazgatóság tagjainak, mely a r. t. károsítását okozta és ebben az esetben maga a r. t. nem érvényesíthet kártérítési igényt az igazgatóság tagjai ellen, csupán a hitelezők és azok a részvényesek, kik a felmentést nem szavazták meg. Vagy pedig nem volt a károkozó cselekedet tudatában, vagyis az igazgatóság a közgyűlést félrevezette, úgy már az általános jogszabályok értelmében is, minthogy nyilván megtévesztés esete forog fenn, a közgyűlés felmentő határozatát vagy helyreigazítja, vagy pedig a megtévesztés tényére való utalással kárigénye érvényesítését határozza el. Ha a közgyűlés eredetileg sem adott felmentést az igazgatóság tagjainak, úgy nincs akadálya annak, hogy a r. t. kárigényét az igazgatóság tagjai ellen érvényesítse. De ebben az esetben is kétféle lehetőséggel kell számolni. Az egyik lehetőség az mikor a közgyűlés a felmentés megtámadásával egyidejűleg éz igazgatóság vétkes tagjait elmozdította és más igazgatósági tagokat választott, ilyenkor az új igazgatóság határozhatja el a r. t. kárigényének érvényesítését. Vagy pedig a károkozásban vétkes igazgatósági tagok továbbra is működést fejtenek ki, úgy tekintve, hogy nem várható, hogy saját kártérítési kötelezettségük megállapítása iránt a r. t. érdekében pert indítsanak, a társaságot kárigénye érvényesítésében az előbb közölt szabály értelmében a közgyűlés által megválasztott meghatalmazottak képviselik. Ez a határozat pedig magában foglalja a közgyűlésnek azt az akaratelhatározását is, hogy a társaság az igazgatósági tagok ellen pert kíván indítani. Természetes, hogyha a közgyűlés azáltal, hogy az igazgatóságnak a felmentést megadja és így közvetve lemond kárigénye érvényesítéséről, úgy jogosítva van arra is, hogy a felmentés megtagadása mellett egyidejűleg vagy utólag olyan határozatot hozzon, hogy kárigényét érvényesíteni nem kívánja.