Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

316 DR. PETHÖ TIBOR Viszont nincs kizárva az sem, hogy aggálytalan igazgatóságát a per megindítására utasítsa, vagy az igazgatóság által elhatározott perindítást határozatával meghiúsítsa. Mindez abból következik, hogy a közgyűlés a r. t. legmagasabbfokú akaratelhatározó szerve, melynek hatásköre még az igazgatóság és felügyelőbizottság megválasztására, elmozdítására és felmentésére is kiterjed. Abból azonban, hogy az igazgatóság határozatát a közgyűlés utólag megváltoztathatja, nem következik az, hogy az igazgatóság saját jogkörében hozott határozata nem teljes érvényű és harmadik személyekkel szemben végérvényes elhatározás, hanem csupán az, hogy a r. t. is úgy, mint a természetes személy, álláspontját szabadon helyesbítheti a nélkül azonban, hogy harmadik személy jogán valamely sérelem essék. Végeredményben tehát a közgyűlés minden esetben határozhat igazgatósági tagjai ellen indítandó perek kérdésében. Csupán két olyan eset van, mikor a r. t. kárigényének érvényesítése kizárólag a r. t. közgyűlésének akaratától függ, illetve az igény perbeli érvényesítésének egyenesen feltétele az, hogy a perindítást a társaság közgyűlése határozta légyen el, mégpedig mikor megtévesztve a már megtörtént felmentés ellenére hoz határozatot és mikor a vétkes igazgatósági tagok működése alatt határozza el igénye érvényesítését. A közgyűlésnek ez az állásfoglalása nem hasonlítható az alakszerű ügyletek megkötésénél szükséges formaságok elvégzéséhez. A közgyűlés tényleg mintegy megalapítja a társaság igényét határozatával, mert az előbb említett két esetben egyedüli olyan szerve a társaságnak, mely alkalmas arra, hogy az igény érvényesítése iránt szándékot és elhatározást, tehát akaratot nyilvánítson. E nélkül az akaratnyilvánítás nélkül az igazgatósági tagok vétkes magatartása csupán tényállás marad, mely tényállás alapján a r. t. érdekeinek megsértését bár észleli, annak helyreállítását nem kívánja, tehát jogellenes cselekményből eredően igényt nem támaszt, követelést nem származtat. Marad tehát egy puszta, kötelem előidézésére alkalmas tényállás, melyre az r. t. követelést alapíthatna, — lappangó követelés — ezzel a jogával azonban nem éi. Egész más a természetes személy helyzete, mert az igazgatósági tag jogellenes cselekménye folytán megkárosítva nem köteles formaszerinti akaratkijelentést tenni. Az akaratelhatározás nem formális jogügylet, a természetes személy akaratelhatározása esetleg egy gondolatvillanás, minek megtörténtét azonban a jogrend vélelmezi. így tehát a sérelmet szenvedett hitelező örököse jogelődje jogán tekintet nélkül arra, hogy a jogelőd kártérítésre vonatkozó igényét szóban vagy írásban kifejezésre juttatta volna, jogelődje kárigényét érvényesítheti a tudomására jutott puszta kötelem előidézésére alkalmas tényállás alapján is. A r. t. akaratelhatározó szerve az igazgatóság, illetve közgyűlés, mely éppen szerkezete következtében nem képes hall-