Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

I KÍSÉRLETEZÉS A POLGÁRI JOGSZOLGÁLTATÁS KÖRÜL. 313 igazságot és kiszolgáltassa azt. Épen ez a felek fölé emelő magasabb alkotmányos bírói szerepkör. Attól tartunk ezzel szemben, hogyha a bírói kötelesség odáig kényszeríttetik, hogy elenőrizze az előtte küzdő peres feleknek és jogképviselőiknek küzdelmében azt, hogy nincs-e olyan gesztusuk is, amely egyéni megítélése szerint szükségtelen, vagy épen a törvénnyel össze sem egyeztethető, akkor vagy leszáll a magas bírói polcról és tekintélyét kockáztatva könnyen elkeveredik a felek küzdelmében, vagy pedig magasabbra emelkedik mintsem az kívánatos és a pervezetésnek anélkül is felsőbbséges szerepköréből az önkény terére sodródik. Ezekre tekintettel, mint a tapasztalat és a szükség által nem sürgetett egészen új, szinte már ötletszerű lehetőségeket aggodalommal, aggállyal kisérjük azon perjogi rendelkezések felvételét, amelyek az ügy érdemi elintézésén kívül további terhes, sőt kínos szerepkörbe kényszerítik az ítélőbírót. Egy igen üdvös célkitűzése van a javaslatnak, amit nagy örömmel veszünk, mert elvitathatatlanul hiányt pótol és a jogszolgáltatás biztonságára nyújt igen hathatós alapot. Ez az igazságügyi műszaki és az igazságügyi mezőgazdasági tanácsok szervezése. Ezeknek nemcsak a célszerűsége, hanem a szükségessége is annyira nyilvánvaló, hogy indokolása szinte már felesleges is. Ha mégis a magunk részéről ezen örömmel üdvözölt gondolathoz egypár szót fűzünk, ez azért indokolt, mert megvilágítja egyúttal az imént kifejezésre juttatott aggályunk alaposságát is. A perek sorsa általában és az esetek többségében nem a peres felek és jogképviselőiknek esetleges, a megengedhetőnek vélt határokon is túlsodró kezdeményezésein és kísérletein dől el, hanem a rendelkezésre álló bizonyítékoknak a meggyőző erején. Igen sok per van, ahol a bizonyítékok műszaki, vagy gazdasági szakvélemények útján állanak rendelkezésre. Ezen szakvélemények körül pedig mindinkább kiütköző sajátos jelenség volt és marad is az, hogy a rendszerint hármas számban alkalmazott szakértők által, nevezetesen az úgynevezett bírói és a felek külön szakértői által adott szakvélemények kirívóan ütköznek egymással. Ezek a szakvélemények nem kötik ugyan a bírói lelkiismeretett azonban épen az ütköző és kirívó eltérések folytán sokszor szinte lehetetlen feladat elé állítják, mert hivatásszerű előtanulmányok nélkül is arra kény" szerül, hogy a megfelelő előképzettséggel rendelkező szakértőket bírálja felül. Ennek ellenére soha senkinek eszébe nem jutott az, hogy az ellentétességük folytán nyilván helytelen és igaztalan szakvélemények kiküszöbölése céljából megtorló intézkedésekkel magában a perben kártérítő marasztalásra gondoljon azon az alapon, hogy a bíró legjobb meggyőződése szerint valamely szakvélemény helytelen. Nehéz és szinte lehetetlen volna teljes biztonsággal ilyen az ügy érdemi elintézésén túlhaladó ítélkezés követelése a bírótól a szakértővel szemben is. Ezen jelenséggel szemben is egyetlen orvosság az, amelyet a javaslat igen helyesen talált meg abban, hogy a felek ingerenciáitól teljesen független szervre, az igazságügyi tanácsra bízza kétség esetében a szakkérdéseknek felülbírálását. Amint ez az egyes egyoldalú és részrehajló szakvélemények kiküszöbölésére is, illetve paralizálására valóban tökéletesen és teljesen kielégítő megoldásul kínálkozik, ép így tökéletesen elég, ha a felek és a jogképviselőik részéről koronkint felötlő túlkapásokkal szem-