Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

312 DR. MEDV1GY GÁBOR Ennek kapcsán térhetünk rá a tervezetnek közfeltűnést keltett rendelkezésére (83. §.). Nem tapasztaltuk azt, hogy a jogai érényesítésében a jogkereső közönség nagyobb mérvben élne vissza a pervitelnek, hogy úgy mondjuk, technikai lehetőségeivel és emiatt fokozódnék az amúgyis túlterhelt ítélőbíróságoknak a terhe. Szórványos esetek mindig voltak és lesznek is. Ezek azonban nem indokolják azt, hogy további rendszabályokat vigyünk be a perjogi szabályok közé azzal a céllal, hogy ezek az egészen szórványos jelenségek kiküszöböltessenek. Ebben elrettentő intenciója szerint több volna a kár, mint a haszon. Annak határát meglelni ugyanis, hogy a perben akár támadólag, akár védekezőleg fellépő valamely jogkereső fél mikor lépi túl a tisztes és komoly pervitel határait, nemcsak nehéz, hanem olykor lehetetlen is. A per per. Az mint ilyen nem szorítható be valamely magas állású személy audenciájának tárgyban, hangban és egyéb lehetőségben is hűvösen kimért kereteibe. A per küzdelem ma is, akár a régi középkori pernek ügydöntő bajvívása. A felvilágosult korszellem elvethette a bajvívás fizikai eszközeit, de az emberi lelket leszerelni képtelen és az is marad. A sokszor ma is a létért küzdő lelkek hullámzása, nem egyszer pedig viharzása csak a régi, mert ez örök emberi. Ezt fogta fel, ezt ismerte el a régi és az újabb magyar törvényhozás is (1878 : V. és 1914 : LXI. t.-c.-ek), mikor az előbbi a 266., az utóbbi pedig a 17. §-ában még a bűnt is (rágalmazás, becsületsértés) mentesíti a megtorlás alól, ha az a perben követtetett el, mert nemcsak a büntetés kiszabását mellőzi, hanem a bűncselekmény megállapítását is kizárja. Pedig ezek nagyobb sérelmek, mint a nehezen ellenőrizhető,, rosszhiszeműség és nagyfokú gondatlanság". Ez utóbbinak puszta lehetőségével szemben egyetlen biztosíték volt és marad s ez a bírói értelemre bízott pervezetés. A perjog eddigi szabályai is tökéletesen és kimerítően elegendők voltak és maradnak felfogásunk szerint arra, hogy a bíró elzárkózzék az ok és szükség nélkül igénybe venni kívánt bizonyító eszközök felvételétől. Amint a gyakorlatban valóban elég sűrű eset is, hogy a bíró ezeket a lelkiismeretére bízott szabályokat alkalmazza. Ezzel szemben a javaslatnak az a kezdeményezése, amely a konok és tisztességtelen pervitelnek magában a perben való messzemenő megtorlásáról kíván gondoskodni, amint nem nagy szükséget elégít ki, úgy inkább zavarkeltésre ad okot. A viszály magvát látszik már így papíron is elhinteni egyrészt a bíró, másrészt a peres felek és ügyvédjeik között, de ezen kívül az ügyfél és ügyvédje között is. A peres félnek tájékoztató előadása rendszerint az általános, a szinte levetkezhetetlen emberi fogyatékosságból folyóan elfogúlt. Emellett a jogi jártasság hiányában is lehet fogyatékos az annyiban, hogy részletkérdéseket jóhiszeműen is elhallgat. Az ügyvéd pedig, épen a lelkiismeretes, az ügyfél érdekeit szemelőtt tartó pervitelben megintcsak emberileg nem lehet, — épen az odaadás következtében, — teljesen elfogulatlan. Nemcsak meg lehet az ügyvédnek engedni, hanem el is kell tőle várni bizonyos lelkességet, amely aztán óvhatatlanul tovább sodor azon a határon, amelyet ítéletében utólag, és sokszor nehéz töprengés után, a bíró helyesnek ítél. Az ítélőbírónak ezekkel számolni kell, de egyúttal felibük is kell emelkednie. A figyelme arra kell, hogy összpontosuljon, hogy megtalálja az ütköző álláspontok között a tárgyi és jogi