Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

KÍSÉRLETEZÉS A POLGÁRI JOGSZOLGÁLTATÁS KÖRÜL. 309 bíróságban, a kir. törvényszékben, a kir. ítélőtáblában és a kir. Kúriában halmozottan négy bírói fórum van. Ezek közül legalább egy felesleges. A magunk részéről megint a jogkereső közönség érdekeit tartva szemünk előtt, a kir. ítélőtábláknak a megszüntetését tartanánk helyénvalónak, vagy helyesebben, hogy a szóhangzásnak is élét vegyük azt, hogy a kir. ítélőtábláknak további decentralizálásával a kir. törvényszékek nyerjék el a kir. ítélőtáblák hatáskörét. így a kir. törvényszékek és kir. ítélőtáblák összevonásával tagadhatatlanul létszámapadás és így költségmegtakarítás is volna elérhető anélkül, hogy a jogszolgáltatás ellátása és színvonala szenvednének. Ezen álláspontunknak megfelelően azután a jogkereső közönségnek egyfokú fellebbezés állna rendelkezésre a kir. törvényszékhez, amely véglegesen döntene úgy a jogkérdésben, mint a ténykérdésben is. A ténykérdés eldöntésével kapcsolatban ez az egyfokú jogorvoslat tulajdonképen megfelel a mai helyzetnek is, mert hiszen a ténykérdésre kiterjedő kétfokú jogorvoslatot, alapelve szerint, a mai érvényben lévő peres eljárás sem enged. Ismeri azonban a harmadfokú jogorvoslatul kizárólag a jogkérdés eldöntésére szorítkozó és az értékhatárok által bántóan és kirekesztőén szükreszabott felülvizsgálati eljárást. Ez a jogorvoslat a gyakorlatban nem vált be, nem is válhatottbe. Egyrészt azért, mert a jogkérdésnek és a ténykérdésnek egy az egészében eldöntés alá vont vitás perben a merev elkülönítése és szétválasztása csak papíron képzelhető el, gyakorlatilag azonban megoldható és nyugvópontra hozható sohasem volt és nem is lesz. Ennek tulajdonitható, hogy aztán a jogalkotás is kénytelen volt hovatovább mindig több engedményt tenni oly irányban, hogy a felülvizsgálati bíróságok, amely szerepkörben fonák kereszteződéssel a törvényszékek is, a táblák is és a kir. Kúria is eljárhatnak, fokozatosan mind tágabb és tágabb teret nyertek a ténykérdésig hatoló Ítélkezésre is. Ma pedig betetőzésül a tervezet, újabb kereszteződéssel, már a kir. Kúriát is mint a ténykérdést is felölelő fellebbezési bírúságot elevenítené fel. Ezzel az iránnyal szemben az 1911:1. t. c. álláspontja a helyes és következtetés azért, mert a ténykérdés eldöntése közvetlen tárgyalást és észlelést, de emellett esetleg új kiegészítő bizonyításfelvételt is igényel, amely elől a felülvizsgálati bíróság el van zárva. Ott tehát, ahol a közvetlenség elve, mint a felülvizsgálati eljárásban sem, nem érvényesülhet, nem okszerű a közvetlen bírói észlelést kizáró eljárási szabályok mellett a bírói ítélkezést a tényállás elbírálására is kiterjeszteni. A ténykérdést a kettős bírói lelkiismeretnek, tehát az elsőfokon kívül a felebbezési bíróságnak is a megnyilatkozása után nyugodtan lezártnak lehet és kell is tekinteni, úgyhogy azzal szemben már csak a szűkebb lehetőségek közé szorított perújítás maradjon fenn mint jogorvoslat. Nem is kivánatos, hanem egyenesen fonákul is hat az, ha a ténykérdésben is az esetleg eljáró három fórum egymástól eltérő megállapításra jut és a három közül épen az a döntő és végleges, amely a közvetlenség meggyőző erejének hiányában a ténykérdés alapos megítélésétől a legtávolabb áll azért, mert meggyőződést csak közvetett úton az iratokból szerezhet. Jogállam XXXV. évf. 8-9. füzet. 21