Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

310 DK. MEDVIGY GÁBOR A ténykérdéssel szemben azonban, amely mint történés a valóságában és lehetőségében is csak egy lehet, többszörös felülvizsgálatot nemcsak tür, hanem okszerűen igényel is a jogkérdés. A jog, a ténnyel mint egyetlen változatlan valósággal szemben, a szabályozott mozgó és haladó élet változásai szerint maga sem állandó és nem lerögzíthető. Az fejlődik. Hiszen évezredek óta a legbensőségesebb és legnemesebb törekvése az emberiségnek és ennek keretében az egyes nemzeteknek is a helyes jogalkotás. A jognak a tételes törvényben való mintegy végleges tárgyasítása azonban lehetetlen oly értelemben, hogy egyrészt az szabad rendelkezésre jogosítsa a jogalanyokat az életviszonyaik keretében, másrészt pedig meg is kösse ezeket, nehogy a többi jogalanyok rovására, korlát nélkül, már szabadossan jogsértőkké lehessenek. És ebben a több évezredes nemes törekvésben sohasem is jutott még és sohasem is juthat nyugvópontra a legjobb szándék ellenére sem a fogyatékos emberi lélek, mert magukat az életviszonyokat is hol tágabb, hol szűkebb lehetőségek szerint szabadítja fel és köti meg viszont a változó sors. Sohasem is tudott emberi elme még tökéletes és vitathatatlan tárgyi jogot alkotni. A jogi döntés szinte hullámzóan változó lehet tehát esetenkint is szemben a ténymegállapítással, ami esetenkint, mint valóság, csak egyetlen lehet. Számos esetben tehát már a fennforgó tételes rendelkezések kiütköző hiányossága, fogyatékossága miatt is vissza kell térni a jogalkotásnak alapját, forrását képező erkölcsi indítékokhoz: a méltányos és igazságos emberi belátáshoz, amelynek hivatásos letéteményese, úgyis mint alkotmányos biztosíték, a független és elfogulatlan bíró. A ténykérdés eldöntésével szemben tehát, amely a kettős, éspedig másodfokon már társas, bírói értelem próbája alapján okszerűen lezártnak tekinthető, el kell ismerni bizonyos határig azt a lehetőséget, hogy a jogkérdés a másodfokú birói elbírálás után is mint aggályos és vitatható fennmaradhat. Ezen lehetőségben is határt kell azonban ismerni. Ezt abban ismerjük fel, ha már csakugyan valóságként jelentkezik a bírói ítélkezésben az, hogy valamely jogkérdés két külön bírói ítéletben és jogesetben ellentétesen bíráltatott s illetve döntetett el. Mert bár a tárgyi jog, a fenti okfejtésünk szerint is, sohasem lesz tökéletes és változatlanul maradandó, azt már az egyenlő elbánás elve is megköveteli, hogy ugyanegy időben és ugyanazon nemzet jogszolgáltatásában az az alkalmazás során ne legyen és ne lehessen eltérő és egymással ütköző. Ez ugyanaz a követelés, amelyet a tételes törvényeink kifejezetten elismernek akkor, mikor a jogegység biztosítása érdekében, a bíróság elvont legislativ kötelességeként, külön eljárási szabályokat állítanak felFelfogásunk szerint azonban a jogegység biztosítása nem valami elvont közérdekű cél és feladat, hanem közvetlenül érdekli magát a jogkereső közönséget is. Ezért maga a jogkereső közönség, tehát a peres felek sem zárhatók el attól, hogy a jogegység közérdekű biztosítása céljából a saját külön érdekeik biztonságául is, kezdeményezési jogot nyerjenek. Ha már most tovább menve megállapítjuk, hogy a jogegység fenntartására és biztosítására nagy történelmi múltja és a jelen időkig fenntartott nagy tekintélye alapján is a m. kir. Kúria mint szerencsés nemzeti adottság van