Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

308 DR. MEDVIGY GÁBOR arra helyeznénk súlyt, hogy minden ügynek s illetve minden polgár ügyének már elsőfokú elintézésénél a teljes és alapos jogi tudás és az egyéni arravalóság üljön a bíró székében. Ennek az igazságnak adja tanújelét maga a törvénytervezet is akkor, mikor a gyorsabb előlépés és a magasabb fizetési osztályba való jutás kecsegtető kilátásba helyezésével a járásbírói székbe igyekszik terelni a történetesen a törvényszéki bírói székben jelesnek felismert egyéneket. Ha ezt a javaslatban is megfontolás tárgyát képező kérdést most már tovább elemezzük és egyetemes szempontok szerint próbáljuk felállítani a gyakorlati élet igényeinek megfelelően a kívánatos megoldás módozatait, akkor ezt a következők szerint foglalhatjuk össze: A bíró kivételes egyéniségében már az elsőfokon biztosítandó a gyors és a jó elintézés. A jogorvoslat tekintetében pedig az értékhatárra tekintet nélkül biztosítandó minden jogkereső polgár számára egyenlően és különbségtétel nélkül az, hogy az esetleg fenforgó ténybeli és jogi tévedések a sok jó közül választott jobb bíróság által orvosolhatók legyenek. Minthogy pedig a jogorvoslat a gyakorlati szüksége szerint az elsőbírói ítélettel megnyugtatóan el nem oszlatott vitának az eredménye, ami már az elkülönült álláspontoknak megfelelően is több nézet lehetőségét ^valószínűsíti, azért a jogorvoslat elintézésénél a társasbírói ítélkezés kívánatos, sőt szinte okszerűen szükséges is. Ez az elgondolás azután okszerű, céltudatos határtartással megfelel a javaslatban előtérbe állított takarékossági szempontnak is. A törvényszéki hatáskörben elintézett ügyeknek ugyanis a jelentékeny száma nem került eddig sem jogorvoslatra. Ott tehát, ahol az egyes bírói hatáskör mellett is hozott ítélet az esetek nagy számában a tapasztalat szerint megnyugvással fogadtatott, nem volna indokolt a jövőre a költséges társasbírói ítélkezés igénybevétele ezekre is. A bírói hatáskörökkel és a t jogorvoslatokkal kapcsolatban tehát javaslatot is tartalmazó észrevételünk az volna, hogy szabályszerint elsőfokon minden peres ügy egyes bírói hatáskörbe tartozzék és erre csak a kir. járásbíróságok tartassanak fenn és erősíttessenek meg számukban is. A társasbíróságokhoz való egyfokú jogorvoslat pedig általában minden peres ügyben, tekintet nélkül az értékhatárra, egyaránt biztosíttassék, mégpedig a szóbeli közvetlen tárgyalás teljes biztosítéka mellett. Tömören tehát: elsőfokon általában az egyes bírói hatáskör a járásbíróság előtt, ennek ítélete ellen pedig egyfokú fellebbezés a ma kettős ^ tagoltságban jelentkező, a jövőben azonban csak egyetlen fellebbezési társasbírósághoz. Ez felel meg az élet igényeinek annyiban is, hogy a járásbíróság mindig a jogkereső közönséghez a legközelebb eső bíróság s így a költséges utánjárás szempontjából is a peres felek érdekének okszerűen ez felel meg. Abban a kérdésben azután, hogy a mai bírói szervezet szerint túlméretezetten mutatkozó két fellebbezési fórum közül az elsőfokú ítélet felülbírálatára, a tényállást és a jogkérdést is felölelve melyik bíróság legyen hivatott, melyik maradjon meg, az alábbi megoldást vélnénk helyesnek : A községi bíróság halódó intézményétől eltekintve, a kir. járás-