Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Rácz György: Az analógia alkalmazásának problémája a büntetőjogban

286 IRODALOM. egészségtelen-primitivizmus mindig „a paragrafusok kény szerzubbony áról'L beszélni és csupán „életteljes, népies kifejezésekkel megjelölt, tettestypusok" példázó felsorolásával megelégedni. Épp így helyesen fejti ki a szerző, hogy a konkrét jogtárgy fogalma nem oldódhatik fel az általános hűségsértés, a közjogi kötelességszegés tilalmának fogalmában. Ha a kötelességszegést a való élet követelményeinek megfelelően konkretizálni kívánjuk és typizáljuk, nem konstruálunk-e önkénytelenül jogtárgyakat? Mindez azonban már messze túlvisz a konstitutív analógia-tilalom problémáján. Igaza van a szerzőnek abban is, hogy az új irányzatú német írókkal: Dahmmal, Schaffsteinnel, Gürtnerrel — és hozzá lehetne tenni a „gyakorlati gondolkozású" politikusok egész légiójával — szemben óv a büntetőjog funkcionális túlterhelésétől, — attól, hogy a társadalomellenes cselekmények ellen való küzdelem egyetlen állami eszközének tekintsük. Síkra száll az ellen, hogy állítólagos kriminálpolitikai előnyök kedvéért minden büntető tényálladék körül határozatlan terjedelmű veszélyzónát teremtsünk, amelybe eső cselekmény talán büntetés alá fog esni, talán nem. Az ember nem passzív lény, ha élni akar, állandóan tevékenynek kell lennie, az élettől ráerőszakolt kényszerhelyzetben is. A büntetőjog generálpreventív célja el van érve, ha az ember kikerüli a határozottan felismerhető tilalomfákat, azt nem lehetne kívánni az élettel küzdő embertől, hogy olyan „veszélyzónákat" kerülgessen, amelyek csak hirdetőiknek eszmevilágában élnek. Viszont helyenkint (pl. 97 old.) úgy látszik, mintha a szerző a büntetőjogtételek határozottsága kedvéért az in melius analógiát is ki akarná zárni. Mindent összevéve, a könyv hasznos tanulságokat szolgáltat és termékeny gondolatokat ébreszt. Isaák Gyula kir. kúriai bíró. Dr. Takács György: Rendszeres Magyar Pénzügyi Jog. Budapest, 1936. Grill Károly könyvkiadóvállalata. 539 oldal. A magvar pénzügyi jog sokkal újkeletűbb joganyag s annak elméleti feldolgozása sokkal fiatalabb tudomány, semhogy forradalomnak számítana, ha valaki a pénzügyi jogászok klasszikusai által kijelölt s azóta meglehetősen kitaposott utak helyett új utakat vág, új szempontokat vet fel, sőt az egész jogterületet új mesgyékkel határolja körül. Takács Györgyöt átfogó koncepciójú tehetsége és termékeny jogirodalmi múltja feljogosítja, hogy megkísérelje lerakni azokat az új alapokat — a jogtudóshoz illő rendszerességgel és szilárdsággal, — amelyeken a pénzügyi jog egységes stilusu, világos szerkezetű épülete épülhet majd fel. A rendszerre törekvést elárulja könyvének címe is és már a tartalomjegyzékből is megállapíthatók azok az elvek, amelyeken módszere nyugszik. A jogszabályok tartalma az az elválasztó vonal, amelyek szerint — az általános elméleti kérdéseket tárgyaló „Alapvető tanok" c. fejezet után — a joganyagot csoportosítja. Az anyagi jogszabályokat „Pénzügyi alkotmányjog" és „Pénzügyi vagyonjog" c. fejezetekre, aszerint hogy az állami háztartásra vagy az egyéneknek a közülettel szemben fennálló vagyoni jellegű kötelezettségeire vonatkozó rendelkezésekről van-e szó, — az alaki jogszabályokat pedig a „Pénzügyi közigazgatási jog" c. fejezet tartalmazza. A „Pénzügyi büntetőjog" és „Pénzügyi nemzetközi jog" c. fejezetek egyrészt az adócsalások és jövedéki kihágásokra vonatkozó anyagi és alaki jogszabályokat, másrészt a magyar államnak külállamokkal fennálló adójogi egyezményeit tartalmazzák. E fejezetek tömör összefoglalásban és — a logikus módszer folytán — világos áttekinthetőségben ismertetik a fennálló pénzügyi jogszabályokat, — amely réven a mü az ideális tankönyv lényegét valósítja .meg. Az „Alapvető tanok" c. fejezet pedig egy elmélyülő jogász éles meglátásainak, leszűrt megállapításainak nehezen megtámadható eredményeit tartalmazza, komoly stúdiumaként kínálkozva az elméleti jogásznak.