Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Rácz György: Az analógia alkalmazásának problémája a büntetőjogban

IRODALOM. 287 Szerző az Alapvető tanokban elveti azt a felfogást, hogy az állam a legfőbb adóztató hatalom, amelynek kényszerű parancsán nyugszik az adózási kötelezettség. Szerinte a társadalmi együttélésnek, a közületi életnek — (amely anyagi követelményeket igénylő szervezet s amelynek alapja az ember — természeti kényszerűségen alapuló — társas hajlama) elválaszthatatlan velejárója a közület tagjainak ez a (végeredményében önmaguk részére eszközölt) szolgáltatása. Ezen felfogás nyomait felfedezhetjük néhány más pénzügyi szakírónknál is (Exner, Hegedűs Lóránt stb.), de nem oly meggyőző érveléssel, mint Takács most tárgyalt könyvében. Szakít a szerző azon, immár kijegecesedett felfogással is, hogy a pénzügyi jog csak egy része a közigazgatási jognak. Szerinte a pénzügyi jogrendszer a közjognak sajátos jellegű önálló tényezője, amelynek vannak közigazgatási jellegű intézkedései is (a szervezeti és eljárási szabályok), de vannak szoros értelemben vett közjogi elemei (amelyek az állampolgároknak a közülettel szemben fennálló anyagi kötelezettségeit állapítják meg, másrészt az alkotmányjog financiális rendelkezéseit tartalmazzák). Egészen újszerű az a felfogás, ahogy a szerző az adózók és adóztató közület közötti viszonyt megítéli. Szerinte ez a viszony, minthogy azt jog szabályozza, jogviszony és pedig arra való tekintettel, hogy vagyoni érdeket érint, kötelmi jogviszony. A kötelem ugyanis szerző szerint olyan kötelezettséget jelent, amelyet 1.) a jog szabályoz és amely 2,) vagyoni érdeket érint. Ez a kötelmi jogviszony természetesen nem azonos a magánjogi kötelemmel (ezért nevezi azt szerző közjogi vagy pénzügyi kötelmi viszonynak) s a magánjogi megjelölés semmi esetre sem jelenti — miként azt a könyv egyik kitűnő kritikusa állítja — a pénzügyi jog elmagánjogiasodását. A pénzügyi jog azonban (talán a vámjogot kivéve) nem rendelkezik önálló terminológiával, hanem a magánjogból, büntetőjogból stb., vett terminus technikusokkal jelöli meg a pénzügyi jogi fogalmakat is. A közjogi kötelem meghatározása tehát csupán azt jelenti, hogy a kötelem szó a magánjogi értelemben is elfogadott fogalmat takar, de a „közjogi" megjelölés mégis szigorúan megkülönbözteti attól. Másrészt kétségtelen, hogy a pénzügyi jog a közjog területének épen azon a szélén fekszik, amely széles sávon érintkezik a magánjoggal s ez az elválasztó határ nem is valami határozott és éles vonal. Ez a körülmény indokolja a magánjogi terminológiát, amely ellen csak akkor lehet tudományos szempontból szót emelni, ha az átvett műszavak az uj jogterületen más fogalmat takarnának, mint aminő értelmük az eredeti jogterületen kialakult. Szerző még számos, már inkább a pénzügyi jog filozófiájába tartozó témát tárgyal, minden esetben a széles látókörű, sokoldalúan képzett, elmélyülő jogász alaposságával. Azonban a legszebb elméleti alapvetés is csak játék volna, ha az a gyakorlati hasznot nem emelné. Ebben a munkában a pénzügyi jogélet gyakorlati oldala is előtérbe kerül főleg azáltal, hogy ez — a legtöbb jogász számára is — eddig merőben idegen jogterület a rendszerezés világossága és jogi elemzéssel való telítettsége folytán könnyen elsajátíthatóvá válik. Egyszerűen és tömör foglalatban, mindenütt a jogszabályokra hivatkozással kapjuk meg az egyenes és fogyasztási adók, az illetékek, forgalmi adók, jövedékek és vámok anyagi jogszabályokra, majd (a pénzügyi közigazgatási jogi részben) eljárási szabályokra tagolt tételes joganyagát. A Pénzügyi közigazgatási jogi fejezet plasztikusan adja a közadókezelési szabályokat, éspedig a K. K. H. Ó. anyagi jogszabályaitól megfosztva (ezek részben az Alapvető tanokban, részben a Pénzügyi vagyonjog fejezetében szerepelnek), de viszont valamennyi közteherfajta eljárási szabályzatával kiegészítve. Ez a fejezet a dolog természetének megfelelően külön tárgyalja az adó- és illetékigazgatás és a jogorvoslati igazgatás anyagát. A könyv igen nagy nyeresége az alapvető munkákban szegény pénzügyjogi irodalmunknak. ifj. dr. Vas Imre-