Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A KARTEL

240 IRODALOM. matizálása ma még lehetetlen, mert az alkalmazkodó, átalakuló kapitalizmus egymás után módosítja organizációinak formáit és állandóság nélkül új és új képleteket teremt." (93. old.) A kapitalisztikus fejlődés folyamatában egyfelől az üzem, a vállalat, a vállalati egybefoglaltság és az óriásvállalat a fejlődési állomások, a vállalati egybefoglaltságok sorában pedig a kartel, a koncern és a trust. (177. old.) A vonatkozó irodalom alapos ismertetése után áttér a kartelalakulás feltételeihez, — a kartelképesség és a kartelkényszer, mint az úgynevezett subjektiv kartelpolitika eszközei összességének vizsgálatára. A kartelkényszer a kartel három fronton folytatott harcához szükséges intézkedések összessége: védekezés a tagok centrifugális törekvéseivel szemben, befolyás érvényesítése a kartelen kívülálló vállalatok csatlakozására és organizált fellépés a karteltagok közös érdekeinek védelmére. (182. old.) Ezek után a kartelek különböző csoportjaival foglalkozik a kartelképesség, illetve a kartelkényszer hatályosulási fokai és a kartelorganizációk konstrukciói szerint. Rendszere a karteleket a kínálat és a kereslet főcsoportjaira bontja, mindkettőn belül megkülönböztetve a szerződési karteleket és a kényszerkarteleket (224. old.). A kartelek keletkezése és hatása tekintetében eredetileg két egymással szembenálló álláspont volt megkülönböztethető: az egyik (Kleinwáchter) a kartelekben a gazdasági szükség „szüleményeit" („Kinder der Not"), a másik a gazdasági bajok okait látta bennük és a kettő között áll az a felfogás, melynek Brentano adott kifejezést, amikor a karteleket ejtőernyőhöz hasonlította, amelyeket a túlmagasan repülő termelés vesz igénybe, hogy újból szilárd talajra bocsátkozzék. Király a kartelek hatásának vizsgálatánál kiinduló pontjához tér vissza, ahhoz a tételhez, hogy a kartelek keletkezésének két föoka a vállalatok nyereségének csökkenése és tőkekockázatának emelkedése, céljuk tehát a verseny korlátozásával vagy kikapcsolásával a vállalatok nyereségének emelése vagy biztosítása és a tőkekockázat csökkentése. Ezzel szemben az állam feladatát úgy írja körül, hogy annak „meg kell védenie az egyént és annak vállalatát az őt befogadó organizáció belső fegyelmének esetleges hatalmi túlzásaival szemben, szükség esetén védelembe kell részesítenie a kívülállókat a kartelorganizáció ellenük irányuló kényszerítő vagy megsemmisítő rendszabályai ellen, végül ügyelnie kell arra is, hogy a kartelpiac uralmi helyzete csak gazdaságilag és szociális szempontokból indokolt árpolitika, illetve gazdaságpolitika érvényesítését tegye lehetővé." (253. old.) Az állam szerepe a kartelekkel szemben időbelileg három korra osztható fel: a kartelgyűlölet, a karteltűrés és a pozitív kartelgazdaság korára. Utóbbinak módszerei a kartelnyilvántartás és bejelentés, a kartelnyilvánosság, a kartelellenőrzés és a kartelhivatal. Ha a vonatkozó fejezetek rendkívül gazdag irodalmi és törvényhozási anyaggyűjteményén és a szerző mélyenszántó fejtegetésen kívül még valamit kívánhatnánk, az legfeljebb az volna, hogy a karteleknek országonként és időnként gyakorolt hatását a gazdasági válságokkal, a nemzetközi vámpolitikával és főkép a legújabb gazdasági autarchiákkal való összefüggéseiben is vizsgálat tárgyává tegye. Az áralakulásra és a