Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A kényszeregyezségi hátrábbállás joghatása

A KÉNYSZEREGYEZSÉGI HÁTRÁBBÁLLÁS JOGHATÁSA. 231 — mint Grosschmid nevezi, másodlagos teljesítési módozatként, kötelmi fordulóként — amúgy is kártérítéssel tartozik. Fölösleges tehát a szolgáltatás, a szolgáltatás fedezetének az elvonását külön magánjogi vétségnek, külön kártérítési kötelezettségi alapnak is deklarálni. Ezért nincsen az adóst terhelő ez a tilalom külön jogszabályként megszövegezve. Kifejtettem ugyanakkor azt a nézetemet is, hogy mai magyar magánjogunk több konkrét rendelkezéséből levezethető, hogy bár az, így generálisan szintén nincsen sehol sem kimondva, jogszabály az is, hogy, aki a hitelezőnek az adós elleni követeléséről tudva a szolgáltatás tárgyának, speciális fedezetének, az adós általi ebben az elvonásában közreműködik, azt elősegíti azzal, hogy a szolgáltatás tárgyát, fedezetét, magának szerzi meg, az speciális magánjogi vétséget követ el — még akkor is, ha ez a megszerzés egyébként jogszerűen, érvényes jogcím alapján, esetleg teljes viszontszolgáltatás, pl. teljes vételár, ellenében történt, feltéve, hogy a megszerzés alapjául szolgáló ez a jogcím, kötelem, későbbi eredetű, mint a szolgáltatástól, a fedezettől megfosztott hitelezőé. Sőt, ha a szolgáltatásnak, a fedezetnek, ekként elvonása olyankor történik, amikor az adósnak már nem volt szabad keze abban, hogy hitelezőit tetszése szerinti sorrendben elégíthesse ki, vagyis amikor feltehetőleg már a materiális csőd, a fizetések megszüntetése, állapotában volt, akkor — az ebben az esetben nemcsak a speciális, hanem az adós egész vagyonára, mint generális fedezetre is, kiterjedően — tiltott elvonásban való közreműködés tilalma még azt a hitelezőt is sújtja, akinek jogcíme régebbi, mint a szolgáltatástól, a fedezettől megfosztott hitelezőé. Ennek az elvonásban közreműködési magánjogi vétségnek — amely tehát egyrészt tágabb körű, általánosabb, másrészt viszont szűkebb, mint az, amelyet az M. T. K. az 1734. §-ban próbál megkonstruálni — a verbum régense az, hogy az elkövetője a saját követelése, a saját jogcíme, megszerzésekor tudta légyen, vagy tudnia kellett légyen, hogy az általa e követelése alapján más hitelező elől elvont szolgáltatási tárgy illetve fedezet e másnak már le van kötve, e másnak szolgál, e másnak jár. Nem tényeleme e vétségnek az, hogy az elvonásban közreműködő az adóssal a megkárosított hitelező megkárosításában összejátszott légyen. Megkárosítási dolus sem szükséges. Csak annak a tudása kell, hogy az adós egy hitelezőjének a megszerzett dologra, fedezetre igénye van. Ingyenes szerzésnél még ez a tudás sem kell, a szerzés ingyenessége e tudást pótolja. Rámutattam arra, hogy ez a generális jogszabály az alapja a telekkönyvi törlési keresetnek az u. n. rosszhiszemű — a bejegyzés eredeti érvénytelenségéről tudó — és ingyenes harmadik szerző ellen, — továbbá az üzletétvevő felelősségének, amely öt az átruházónak előtte ismert üzleti tartozásaiért terheli (1908. LVII t-c), — nemkülönben a csődmegtámadási jognak, — ugyancsak az adós hitelezője és köteles részi örököse ama hogy jogának, az adós ajándéki ügyletét megtámadhatja, hogy a megajándékozott ellen fordulhat. 16*