Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A kényszeregyezségi hátrábbállás joghatása

232 DR. BESNYÖ BERNÁT Kifejtettem végül azt, — és ez volt a lényeg —, hogy a szolgáltatás- és a fedezetelvonásban közreműködési tilalomnak az a természetszerű sanctiója, hogy a szolgáltatás tárgyának, illetve a fedezetnek az elvonását eredményező ügylet, ha az egyébként érvényes is, a vele megkárosítottál, vagyis azzal a hitelezővel szemben, akitől e szolgáltatási tárgy, e fedezet elvonatott, hatálytalan. Amiből, miként Szászy Schwarz meggyőzően kimutatta, folyik, hogy e vétség megtérítésre, az elvont tárgy vagy fedezet visszaszolgáltatására, kötelez, egyes esetekben pedig, ha a visszaszolgáltatás már nem lehetséges — bizonyos esetekben még akkor is, ha lehetséges — az adóséval azonos, azzal egyetemleges teljesítési kötelezettséggé alakul át (kifejezetten így az üzletátruházási törvény szerint). Ez sem egyéb, mint a vétségből folyó kártérítési módozat. Akkor mindezeket azért fejtettem ki, hogy rámutassak arra, hogy ez a generális jogszabály az alapja a kétszeri eladás körül fennálló bírói gyakorlatnak is, — hogy ez a gyakorlat helyes tehát és a telekkönyvi rendszerrel épúgy nincsen ellentétben, ahogy a telekkönyvből szintén ki nem tünő eredeti érvénytelenség alapján megadott törlési kereset sem mond neki ellent. Rámutattam egyben arra is, hogy az M. T. K. 512. § ában statuálni megkísérelt speciális törvényes elidegenítési tilalomra, amely a telekkönyvi rendszerrel valóban nem hozható összhangba, nincsen tehát szükség. Ugyanígy a Grosschmid-féle jogcímvédelmi konstrukcióra sem, mert nem általában a korábbi jogcím az.amely itt védetik az újabb hitelezővel szemben, hanem csak a lekötött szolgáltatási tárgy, a fedezet, amelynek elvonása az, ami a kártérítésnek azzal a módozatával büntettetik, hogy az elvonó tűrni köteles, hogy az ingatlan tőle elvéttessék és az első vevőnek adassék. A kétszeri eladás témáját részletesen kifejteni itt nincsen helyén, — azt máskorra tartom fenn magamnak. 9. Itt csak azért mutattam rá a kétszeri eladással kapcsolatban felállított tételeimre, — amelyek helyességébe vetett hitemben megerősített az a tény, hogy azóta más jogi írónk is operált velük, — mert e tételek, a magánjogunkban benne levő ezek a jogszabályok a hátrábbállásnál is érvényesülnek. Az adósnak, — ha nem fogadjuk is el azt a megállapítását, hogy az neki a hatrábbállási nyilatkozatból, mint az öt kötelező egyezség egy részéből, folyó kötelezettsége — a fedezet elvonást tiltó generális magánjogi jogszabályból kifolyólag is tilos a többi hitelezőnek lekötött fedezetet ezek elöl elvonnia azáltal, hogy a hátrábbállottat kielégíti belőle, mielőtt őket kielégítette volna. Ha pedig ez igaz, — amint kétségtelenül igaz —, akkor e fedezetelvonás! tilalommal kapcsolatos, kifejtett, közreműködési tilalomból kifolyólag a hátrábbállott hitelezőnek is tilos az adósnak e tilalomba ütköző szolgáltatását elfogadnia, minthogy tudja — ő tudja legjobban — hogy a fedezet a többi hitelezőnek van lekötve, illetve nekik van elsősorban lekötve, és így az adós e szolgáltatásának az