Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A kényszeregyezségi hátrábbállás joghatása

230 DR. BESNYŐ BERNÁT kozat létrejöttében és beterjesztésében esetleg nem is volt része. Kötelezi azért, mert a hátrábbállási nyilatkozat, mint előadásomban kifejtettem, az elfogadott és ennélfogva őt kötelező, egyezség részévé vált. Az adós nemcsak jogosítva nincsen tehát arra, hogy a hátrábbállottat a többi hitelező előtt kielégítse, hanem ez neki egyenesen tilos is, mert ez az egyezségnek a megszegése volna. 7. De még ha ezek a jogszabályok az említett megállapításokból stringenter nem folynának is, akkor is kétségtelen a tagadó válasz a felvetett két kérdésre. Erre az eredményre jutunk t. i. akkor is, ha az általános magánjogból indulunk ki. Nem lehet vitás, hogy a hátrábbállási nyilatkozatnak nem az az igazi célja, hogy a hátrábbáüott a maga követelésének a kielégítését a többi hitelező kielégítése előtt ne követelhesse - - ez voltaképen csak eszköz az igazi cél eléréséhez —, hanem az, hogy az adós vagyona, a hitelezők rendelkezésére álló fedezet, elsősorban a többi hitelező kielégítésére álljon rendelkezésre, erre fordittassék. Az adós vagyona e szerint a többi hitelező kielégítésére szolgáló fedezet. Ebből pedig egymagából is folyik magyar magánjogunk általános elvei alapján, hogy az adós ebből a fedezetből azon hitelezők elől, akiknek ez a fedezet szánva van, semmit el nem vonhat, ebből a hátrábbállottnak nem teljesíthet, — valamint az is, hogy a hátrábbáüott nem is fogadhat el belőle kielégítést, mielőtt ez a fedezet elsőrendű célját be nem töltötte, vagyis mielőtt a többi hitelező belőle ki nem elégíttetett. Igaz, hogy magánjogunknak így megszövegezett jogszabályai nincsenek, de azért ez a két jogszabály mai magánjogunkban mégis bennfoglaltatik. 8. Néhány évvel ezelőtt — a Jogászegyletnek az ingatlan kétszeri eladása körül kifejlődött és a bíróságok által mindmáig követett, a telekkönyvi rendszerbe állítólag beleütköző, gyakorlat helyességéről folytatott vitájával kapcsolatban többek előtt kifejtettem azt az akkor kialakult nézetemet, hogy magánjogunkban, bár általános elvként nincs is sehol megszövegezve, mégis benne van az a jogszabály, hogy az adósnak tilos a hitelezőjének járó szolgáltatást, a szolgáltatandó dolgot, vagy a szolgáltatás speciális fedezetét egyes esetekben a generális fedezetet is — e hitelezője elől elvonni. Hogy ennek a tilalomnak a megszegése a jogrendszerben kártérítési kötelezettséget szülő külön magánjogi vétségként nem szerepel, — annak csak az az oka és az a magyarázata, hogy erre nincsen is szükség. Ez a tilalom ugyanis csak a másik oldala a fennálló kötelemből folyó teljesítési kötelezettségnek, amelynek a felróható megszegése az adóst amúgy is kártérítésre kötelezi. Az az adós, aki a szolgáltatás tárgyát, a szolgáltatás fedezetét, elidegeníti, akár teljesítési késedelembe esik ezáltal, akár pedig a szolgáltatást ezzel egyáltalában lehetetlenné teszi, kétségtelenül neki felróhatóan szegi meg a hitelezővel szemben fennálló obligatióját, és így ebből kifolyólag