Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A kényszeregyezségi hátrábbállás joghatása

A KÉNYSZEREGYEZSÉGI HÁTRÁBBÁLLÁS JOGHATÁSA. 229 den tekintetben szabadon gyakorolhatja az összes hitelezői jogokat az egész járandósága behajtására, — közvetlen kielégitése iránti végrehajtással élhet, kényszerlikvidációt, csődöt kérhet az adós ellen, — ha ugyan még érdemes neki. Ezek az ő akciói ugyanis már nem érintik a többi hitelező által felvett teljesítéseket (rendelet 94. §.) és így a legtöbb esetben neki már nem is érdemes eljárnia. Hiszen a hátrábbállásra éppen azért volt szükség, mert ab ovo kétségesnek találtatott, hogy az egyezségnek az összes hitelezőkkel szemben teljesítése lehető lesz. Nem meglepetés tehát rá nézve, hogy addig, amíg rá, a hátrábbállottra, rákerül a sor, az adós vagyona, a meglevő fedezet, tényleg teljesen kimerült. Ezzel neki hátrábbállási nyilatkozata megtételekor számolnia kellett. 6. Fontos kérdés, hogy a hátrábbállás csak azt jelenti-e hogy megszűntéig a hátrábbállott az egyezség szerinti kielégítését nem követelheti, — avagy jelenti-e azt is, hogy azt el sem fogadhatja? Ezt a problémát az O. H. E. által aláíratni szokott blanketta azzal eliminálja, hogy addig, amíg a többi hitelező kielégítve nincsen, a hátrábbállottat nemcsak követelése érvényesítési jogáról mondatja le, hanem arról is, hogy addig bárminemű teljesítést elfogadjon. Mi azonban a helyzet, ha a nyilatkozatban ily kikötés nincsen ? Hogy a hátrábbállott a nem az adós, hanem harmadik személy részéről felajánlott teljesítést — az olyan valaki részéről felkínáltat, aki valamilyen okból épen őt akarja a magáéból, nem az adóséból, önként kifizetni — elfogadhat, nézetem szerint kétségtelen. Ezt, azt hiszem, még az O. H. E. blankettájának az aláírása sem zárja ki. A hátrábbállott követelésének ilyen kielégítése a többi hitelező érdekeit nem sérti, nem is érinti, hiszen a nekik szolgáló, lekötött fedezetet, az adós vagyonát, nem csökkenti, előlük semmit el nem von. De elfogadhat-e ellenkező kikötés nélkül a hátrábbbállott magától az adóstól teljesítést, ha ez akarná őt önként kifizetni, mielőtt a többi hitelezőt kielégítette ? Ezzel kapcsolatos az a kérdés, hogy az adós jogosult-e a hátrábbállottat így kifizetni ? Azokból, amiket az erről a témáról szóló jogászegyleti előadásomban kifejtettem, azt hiszem, világosan folyik, hogy e két kérdésre nemmel kell válaszolnunk. A hátrábbállott tekintetében ez a válasz abból folyik, hogy megállapításom szerint a hátrábbállott a hátrábbállási nyilatkozatban, mint joglemondásban, negatív kötelezettséget vállalt az iránt, hogy követelését az adós ellen érvényesíteni nem fogja. E negatív kötelezettségét nem játszthatja ki azzal, illetve azon a címen, hogy a teljesítést az adós önként eszközölte. Az adósra nézve pedig a nemleges válasz abból a megállapításból folyik, hogy a hitelező hátrábbállása őt — reflex hatásként — nem csak jogosítja, hanem — és ezt már nem reflex hatásként — kötelezi is arra, hogy a hátrábbállót a többi hitelező kielégítése előtt ki ne elégítse. Kötelezi még akkor is, ha a hátrábbállási nyilatJogállam XXXV. évf. 6. füzet. 16