Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A választott-bíráskodás és a családi vagyonjogi viták

A VÁLASZTOTT BÍRÁSKODÁS. 219 sott utakon haladnak, mint a bontóper körül kijegecesedő szokványos vagyonijogi-igények. Ezek érvényesítése és elbírálása tehát, kézenfekvően sokkal körülmégyesebb és bizonytalanabb. A pereskedés időbeli terjedelme sem látható még megközelithetően sem előre! Elég a néha évtizedekre is elnyúló örökösö dési-perekre, — mint ijesztő példára, — reámutatni. A kérdéseknek ilyetén megtaglálása után, jutunk el szükségkép ahhoz a kérdéshez : váljon tehát hogyan lehet az eljárást az érdekek sérelme nélkül mégis jelentősen megrövidíteni és egy a felek mindegyikét egyaránt megnyugtató eredményt, aránylag gyorsan és nem túlsók eljárási-költség felhasználásával elérni ? Itt érkeztünk meg aztán a választott-bíróság állomásánál. Nem kívánom ezen dolgozat keretében a választott-bíróság intézményének sem szervezetével, sem eljárási jogszabályaival foglalkozni. Ezek egyrészt eléggé ösmertek. Másrészt a szakba vágó tanulmányok és könyvek is bőven taglalják. Én itt arra kívánok csupán szorítkozni, hogy reámutassak azokra a kézenfekvő érdemleges nagy előnyökre, amelyeket a békésen megegyezni nem képes ellenfelek azáltal érnek el, ha a hosszadalmas rendes birói — per — út helyett, az eldöntésre váró kérdéseket, — közös megegyezéssel, — választott-bírói megítélés alá bocsátják. Egy pénzértékkel szinte föl nem mérhető előnyt nyújt elsősorban is, az eljárás hasonlíthatatlan gyorsasága. Az előbbiekben már volt szerencsém reámutatni arra, hogy például az u. n. köteléki — perekkel kapcsolatos vagyonjogi — jogviták csak a jogerős köteléki bontás után nyerhetnek megtárgyalást. (Elutasító végitélet esetén, — a kötelék jogilag érintetlenül maradván, — erre nem is kerül sor.) De már a vázlatosan említett egyéb vagyonjogi címeknél is a rendes bírósági peres-eljárás, a tényleges helyzet adta kényszerűségből folyóan, — nem utolsó sorban a bíróságoknak munkával való állandó erős megterhelése folytán, — hosszabb tárgyalási-időközök kapcsán képes csak az eléje utalt jogkérdéssel foglalkozni. Ha nem csupán valamely szorosan vett: ügydöntő jogkérdésről van szó, a felek által bizonyító-eszközül, vagy védekezésül megajánlott bizonyítási illetve ellenbizonyításieljárások lefolytatása is, igen természetesen sok időt emészt. Evvel szemben választott-bíróság ily szervezeti akadályokkal gátolva egyáltalában nincsen. Gyors-ütemű egymásutániságban szentelheti magát az elébetárt anyag megmunkálásának. Némely ellenérzés tapasztalható az intézménnyel szemben ismételten is, azzal az indokolással, hogy a választott-bíróság működése túl költséges és igen gyakran nem is áll arányban az Ítélkezés tárgyát képező kölcsönös anyagi-érdekkel. Ez az érv azonban nem helytálló. Eltekintve ugyanis attól, hogy a rendes bírói-eljárás keretében,