Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - Az élő magyar szerzői jog

AZ ÉLŐ MAGYAR SZERZŐI JOG. 213 tősége mellett az egyes szellemileg közreműködők szerepe eltörpül, a szellemi alkotást alapvonásként jellemző művészi szabadságuk nem érvényesül, hanem a tőke dirigál, a tőke a tulajdonképeni szerző, tehát egy anonim tényező, amelynek csak reprezentánsa a vállalkozó mint személy, helyesebben a vállalat. Ebben a felfogásban nincs semmi konstruktív, semmi mesterkélt, ez a rideg reálitás a maga közvetlenségében. Ezt a reálitást a tudománynak és a jogalkalmazónak csak tudomásul kell vennie, de tudomásul kell vennie. Ezzel szemben az átszállási teória csak konstrukció, mely nem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy szerző nem lehet más, mint az, aki a müvet szellemi tevékenységével megalkotta. Holott az alkotásfajok közt egészen sajátságos helyet foglal el a film, s ezt a sajátságot nem lehet figyelmen kivül hagyni annak meghatározásakor sem, hogy ki a film szerzője. A szóbanlevő konstrukció azonban nem is szükséges, mert hatályos törvényünk nem adja a szerző általános meghatározását. De lege ferenda helyes ugyan a szerzőnek imént adott definíciója, de csak azzal a hozzáadással, hogy — amennyiben a törvény mást nem rendel. Még helyesebb a filmről is a tulajdonképeni szellemi alkotásoktól elkülönítve rendelkezni, épugy mint az adatgyűjtő és elrendező munkákról, valamint a fényképekről. Ezeket csak célszerűségi szempontból kell a szerzői jogi törvényben tárgyalni és a szerzői joghoz hasonló oltalomban részesíteni, de tulajdonképen ezek nem a szerzői jog tárgyául szolgáló szellemi alkotások. Egyébként Alföldy konstrukciója még eröltettebb, mint a német-osztrák tervezeté, amennyiben a bíró nem lévén törvényhozó, csak a szerződésre alapíthatja az átszállást, holott a felek akarata ebben az irányban aligha tételezhető fel olyanul, mint a Kúria és Alföldy teszi. A felek feltételezett akaratával való operálás különben hasznos módszere a jogfejlesztésnek, de csak fikció, mely valójában formális logikai alakba öltöztetett érdekmérlegelést takar. Semmi sem állja útját annak, hogy a film szerzőjének ab ovo a vállalkozót ne tekintsük. Ezt annál inkább megtehetjük, mert a szerző személyiségi joga igy is megmaradhat az egyes szellemi közreműködőknél, akiknek csak értékesítési joga az, ami nem keletkezhetik annálfogva, hogy szellemi működésüket a tőke — a vállalat — irányította, de az, amit szellemileg így létrehoztak, mégis az ő személyiségükkel van összeforrva és ez a szellemi kapcsolat nem szakad el köztük azáltal, hogy a létrejött film mint egész vagyoni szempontból külön megítélés alá esik. Ez a gondolatmenet kétségtelenül komplikált, de csak azért, mert az alapul szolgáló reálitás bonyolult, egyébként azonban minden erőltetettségtől és fikciótól mentes. Természetesen kívánatos, hogy a film szerzői jogát és a kapcsolatos kérdéseket világos törvény szabályozza, de a szabályozás nem lehet más, mint az a megítélés, amelyben a realitásra támaszkodó tudománynak kell részesítenie a kérdést. Jogállam XXXV. évf. G. füzet. 15