Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - Az élő magyar szerzői jog

214 BÁLÁS P ELEMÉR Hasonlóképen törvényi szabályozás után kiált a rádió szerzői jogi megítélése is. Ebben a tekintetben kétségtelenül óriási gyakorlati értéket jelent a Kúria állásfoglalása a rádió szerzői jogi megítélése tekintetében, mert megfelel a gyakorlati szükségletnek, és nem esik a bátortalanságnak abba a hibájába, mint például az osztrák judikatura. Ha figyelembe vesszük, hogy kezdetben egyenesen az a felfogás nyilatkozott meg egyesek részéről, hogy a rádió nem is alkalmas tárgya a jogi szabályozásnak, akkor teljes elismeréssel kell adóznunk a Kúriának és Alföldy Dezsőnek, de a magyar rádióvállalat önkéntes magatartásának is. Egyúttal azt is meg kell azonban állapítanunk, hogy hatályos törvényünk alapján valóban megnyugtatóan nem lehet megoldani a kérdést. Részünkről ma is helyesnek tartjuk csaknem tíz évvel ezelőtt kifejtett álláspontunkat, mely szerint rádióközlés esetében a többszörösítés, közzététel és forgalombahelyezés uno ictu valósul meg, de beismerjük, hogy ez a megoldás meglehetősen parttatlan perspektívát idéz fel és nehézséget szül a kiadói ügylet tekintetében, amelyre nézve csak a történeti magyarázatot lehet elfogadni és a kiadói ügylet tárgyának csak olyan többszörösitést, közzétételt és forgalombahelyezést lehet tekinteni, mely már akkor ismeretes volt, amikor a kereskedelmi törvényt megalkották.*) Nem vitátlan azonban a részünkről vallott felfogás sem, úgyszintén Alföldy törvényértelmezése sem, amely ellen különösen azzal érvelnek, hogy a készülékre átvitel testi tárgyon megrögzítést jelenthet csak, ami a rádióközlésnél nem következik be. Ugy véljük tehát, hogy szerzői jogi törvényünk nem alkalmas a rádióközlés modern intézményének szerzői jogi alapjául. De az a sok részletkérdés is, amelyet Alföldy olyan élesen világit meg, szintén törvényi szabályozást igényel. Általában égető szükség van arra, hogy egy új szerzői jogi törvény biztosabb és tisztultabb terminológiával dolgozzon, mint hatályos törvényünk, mely a „mü" kifejezés kétértelmiségével sok bajt okoz. így különösen a rádiót illetően a „mü" dologias szemlélete az, amely ellene fordul a részünkről adott megoldásnak, de Alföldy megoldásának is. Egy azonban egészen kétségtelen: akármilyen lenne is az új szerzői jogi törvény, akár megmaradna a taxáció mai — helytelen — rendszere mellett, akár átfogó elveket mondana ki és a technikai részletezést a kivételekre tartaná fenn: az új szerzői jogi törvény kodifikátora számos problémát illetően hivatkozhat nemcsak az élet szükségleteire, a tudomány megállapításaira és a külföldi jogfejlődésre, hanem egyúttal a magyar bírói gyakorlatra is, ebben pedig Alföldy Dezsőt illeti az oroszlánrész. Az a könyv, amelyet az eddigiekben főbb vonásaiban méltattunk és bíráltunk, méltó összefoglalása ennek az értékes gyakorlatnak és ékes bizonysága annak a nagyon magasrendű egyéni munkának, amely ehhez a judikaturához vitt. *) Ez áll a grammofonra is!