Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Találmányi leírás szövegezése bírói eljárásban

178 DR. LÖW LÓRÁNT semmiségi kereset folytán a szabadalmat részben megsemmisíti. Itt a szabadalmi bíróság az előtt a feladat előtt áll, hogy a bejelentő által megszövegezett igénypontokat vagy a már védelmet élvező szabadalom igénypontjait újonnan szövegezze meg, mert azokban a bíróságnak kell elhatárolnia abból a tágabb területből, amelynek számára a bejelentés a védelmet kérte, vagy amelyre a már megadott szabadalom a találmányt védelemben részesítette, azt a szűkebb területet, amelyre a bíróság a szabadalmi védelmet a felszólalás vagy a semmiségi kereset folytán korlátozni akarja. Tudott dolog azonban, hogy igénypontok szövegezése nem tisztára műszaki, nem is tisztára jogászi munka, hanem úgyszólván alkotó, művészi feladat. Az igénypont van hívatva arra, hogy azt, ami új és amit nemcsak a bejelentő mint szabadalmazandót védelem alá kíván helyezni, hanem amit a szabadalmi hatóság mint szabadalmazandót védelem alá helyezendőnek ítél, felsorolja és szigorúan körülhatárolja. Minthogy pedig a törvény szavai szerint az igénypontok felsorolásának hiányait a leírás egyéb részei nem pótolhatják, az igénypontoknak olyan szabatos szövegezést kell adni, amely a találmánynak azon az egész területen, amely a védelmet kéri és megérdemli, a védelmet biztosítsa is. Egy szó, egy jelző, nem egyszer csak a szórend szerencsés vagy szerencsétlen megválasztása, egy vessző elhelyezése vagy hiánya jelentős területeket vonhat be a szabadalom védelmébe vagy hagyhat ki abból, és pedig akárhányszor az intenció ellenére vagy intenció nélkül. A gyakorlat emberei tudják azt is, hogy megtörténhetik, hogy az igénypontnak szerencsétlen szövegezése a szabadalmat egész gyakorlati jelentőségétől megfosztja. A voltakép értékes feltalálói gondolat kimarad a védelem köréből, annak pedig, ami védelemben részesül, nincs gyakorlati értéke. A bíróságnak ez a feladata tehát nemcsak rendkívül kényes és következményeiben előre nem látható és nem szándékolt eredményre vezethet, hanem a normális bírói funkciótól annyiban is eltérő, hogy a bíróságok a szövegezés kérdésében rendszerint a felek hozzászólása nélkül határoznak. A felszólalási eljárásban is, a semmiségí perben is a jogvita rendszerint a szabadalom megtagadására vagy megsemmisítésére irányadó tény- és jogkérdésekre szorítkozik és ez a jogvita érleli meg a bíróságban az elhatározást arra, hogy milyen körben adja meg vagy tartsa fenn a szabadalmi jogvédelmet. Csak ez után az elvi állásfoglalás után következik logikai sorrendben mint második, elkülöníthető és logikailag elkülönítendő feladat: az igénypontok olyan megszövegezése, amely kifejezésre juttatja a védett, illetve védendő területnek azt az elhatárolását, amelyet a bíróság megítélendőnek tart. Minthogy azonban az eljárás menete szerint a bíróság ítélethozatal előtt a felekkel természetesen nem közli az ő elvi állásfoglalását, ennélfogva a feleknek nincs is alkalmuk és módjuk arra, hogy az elhatárolás elvi kérdésén felül, amely a legjobb esetben