Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Kompromittálhatja-e a törvény a bírót? Kompromittálhatja-e a bíró a törvényt?

KOMPROMITTÁLHATJA-E A TÖRVÉNY A BÍRÓT? 175 míg aztán hirtelen teljes fényben és előkelőségben ragyogni kezd, — egyenrangúnak mutatkozik nagy riválisával, a törvénynyel, sőt gyakran teljesen elhomályosítja és háttérbe szorítja ezt a nagy vetélytársat. Ehhez joga is van, mert alaptörvényünk, az 1869. évi IV. t.-c. 19. §-a a törvénnyel egészen egyenrangú ítélkezési jogforrásnak tiszteli a „törvényerejű szokást", — és maga a törvényerejű szokás a szokást felváltva szokásnak, szokásjognak, jogszokásnak, bírói gyakorlatnak, általános bírói gyakorlatnak és a bírói gyakorlatban kifejezésre jutó jogszabálynak nevezi és érezi. A törvénynek és a szokásjognak ebből az egyenrangúságából folyik, hogy a törvényt nemcsak a törvény helyezheti hatályon kívül, hanem a szokás (szokásjog, jogszokás, bírói gyakorlat) is elkövetheti és el is követi ezt a hatályon kívül helyezést. A szokást ebben a functiójában „törvényrontó" szokásnak szokás nevezni. Nagyon rossz elnevezés. Sokkal helyesebb és megfelelőbb volna a „törvényjavító szokás" elnevezés. * * * A kifejtetteket, azt hiszem, jól megvilágítja az alábbi három példa: egy a múltból való, egy a jelenből, egy a jövőből. Első számú példa: A Pp. 397. §-a megengedi, hogy a bíróság alperes kérelmére indokolt esetben az ítéleti kötelezettség teljesítésére a rendes 15 napnál hosszabb teljesítési határidőt szabjon. Ezt megteheti a bíró a felperes hozzájárulása nélkül is. Folytatólag e §. megengedi a bírónak azt is, hogy az Ítéleti kötelezettségnek részletekben teljesítésére adjon az alperesnek módot, — ezt azonban csak a felperes hozzájárulásával szabad a bírónak tennie. Vagyis a felperes hozzájárulása nélkül is szabad a törvény értelmében így Ítélkeznie: „alperes köteles a kereseti tőkét, kamatot és perköltséget 6 hónap alatt megfizetni", — de már nem szabad a bírónak a felperes hozzájárulása nélkül így ítélnie: „alperes köteles a felperesnek a kereseti tőkét, kamatot és perköltséget 6 egyenlő havi részletben megfizetni." Ez persze drasztikusan illogikus dolog, — és amikor aktuálissá válik, nagyon zavarólag ránehezedik a bíróra. Ő ugyanis úgy látja, hogy az alperesnek existenciális érdeke a részletfizetési kedvezmény, meghogy a felperes a saját érdeke szempontjából is rosszul teszi, hogy nem járul hozzá a részletfizetési kedvezmény megadásához. Sokáig a bíró, — miként mondani szokás, — vérző szívvel megtagadta a részletfizetést, — és a törvény nevében kesernyésen meghozta a 15 napos teljesítést megállapító rossz Ítéletet. Most már azonban állandóan így itél: a törvénynek szószerinti alkalmazása beleütköznék a bíróságnak abba a kötelességébe, hogy ahol a törvényben nyilvánvaló hiba és nyilvánvaló önellentmondás van, ott igyekezzék a hibának kiküszöbölésére és az ellentmondás kiegyenlítésére. Ez a jelen kérdés szempontjából csak arra az eredményre vezethet, hogy a bíróság