Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Kompromittálhatja-e a törvény a bírót? Kompromittálhatja-e a bíró a törvényt?

176 DR. KARTAL IGNÁC a felperes hozzájárulása nélkül is megadja az alperesnek a rész­letfizetési kedvezményt. Ezt az eszmemenetet örömmel és helyes­léssel fogadja a felperes is, az alperes is, — a hallgatóság is — és elindul útjára a törvényrontónak nevezett törvényjavító gya­korlat. Második számú példa: Ez azzal a törvényi intézkedéssel függ össze, amely kiváltotta dr. Molnár Kálmán tanár úrnak a jelen cikk elején idézett bölcs és erőteljes mondatait. Az 1925. évi XXVIII. t.-cikk 128. §-áról van szó, amely a bíróságot arra kötelezi, hogy az esetben, ha a petícióval megtámadott képvi­selő az eljárás befejezése előtt a képviselői megbízásról lemond, akkor mindig és minden körülmények közt a peticionálókat ma­rasztalja a költségben. Ez az a törvényi rendelkezés, melyre dr. Molnár Kálmánnak bevezetésileg idézett következő szavai vonat­koznak: „a bíró . . . lelkiismeretén erőszakot tevő (ez a) törvé­nyes rendelkezés igazságtalan." Ámde a bíró lelkiismeretén nem lehet erőszakot tenni. A jelen sorok írásával egyidejűleg a bíróság már a harmadik oly Ítéletet hozta, amely nem a peticionálókat, hanem a lemondó képviselőt marasztalta a költségben. Az indokolás erre vonatkozó része még hivatalosan közzé nem tétetett. De minden jel arra mutat, hogy ismét törvényjavító bírói gyakorlat keletkezése van útban. Harmadik számú eset: Nagy érdeklődést keltett a közel­múltban kiadott 2787/1936. kereskedelemügyi miniszteri rendelet — az u. n borravaló (helyesen a borravalót megszüntető) ren­delet, amely tiltja, hogy a kávéházi, stb. alkalmazott a vendégtől borravalót kérjen — és büntetni rendeli azt az alkalmazottat, aki borravalót mégis kér. Azok az érdekelt körök, amelyek ellen­zik és helytelenítik a borravaló eltörlését, már a rendelet meg­jelenésének napján rosszul titkolt diadalmaskodással annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a rendelet a meglévő hely­zeten mit sem fog változtatni, mert eddig sem kérte az alkal­mazott a borravalót, tehát ezentúl sem fogja kérni, de eddig is elfogadta és ezentúl is el fogja fogadni, — az elfogadást pedig a törvény (rendelet) nem tiltja és nem bünteti, hanem csak a kérést. Ezennel megjósolom, hogy az érdekelt köröknek ez a re­ménykedő jóslata nem fog beválni, mert az a csudaeset fog be­következni, hogy a törvény (rendelet) életbeléptetésével egy­idejűleg, sőt már azt megelőzően az a sem nem törvényrontó, sem nem törvényjavító, hanem törvényfejlesztő bírói szokásjog fog keletkezni, mely a következő eszmemenet formájában jut kifejezésre: A törvény arra való, hogy alapgondolata hatályossá váljék. Ha a „kérési" tilalmat szószerint vennők, akkor azt csak kifejezett kérésre lehetne alkalmazni, az elfogadásra pedig nem. így tehát a mindennapi élettapasztalat szerint a törvény (ren­delet) hatályba nem léphetne, mert a mindennapi tapasztalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom