Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Kompromittálhatja-e a törvény a bírót? Kompromittálhatja-e a bíró a törvényt?

174 DR. KARTAL IGNÁC „Hiszen minden, formailag ugyan helyes, de lényegében kétségte­lenül igazságtalan Ítélet földrengésszerű pusztítást visz véghez az állami rend alapját képező törvénytiszteleten." * * Ezekután rátérhetünk tulajdonképeni tárgyunkra: a bírót kompromittáló törvényre. Elvben a bírót kompromittáló törvény: nonsens, contradictio in adjecto, fából vaskarika, mert — ugyan­csak elvben — a bíró fogalmi kötelessége mindig és minden körülmények közt a törvényt alkalmazni, a bíró — elvben és fogalmilag — nemcsakhogy nem követhet el hibát, hanem ellen­kezőleg: kötelességtudásáról tesz bizonyságot, ha a törvényt fel­tétlenül tiszteli és alkalmazza. Ha tehát ezt teszi, magát nem­csakhogy nem kompromittálhatja, hanem megelégedetté és büsz­kévé kell, hogy tegye őt az a tudat, hogy mindig és mindenkor a törvényhez tartotta magát. Ámde: az eleven élet túlteszi magát a fogalmakon és el­veken és lépten-nyomon kitermeli az ilyen helyzetet: az egyik ügyfél, vagy ügyvéd a maga álláspontját világos és határozott törvényhelyre alapítja és mégis bátortalanul, szűkszavúan, meg­győződés és így meggyőzés nélkül képviseli ezt a törvényes álláspontot. Ezzel szemben ellenfelének álláspontja az, hogy amilyen világos és határozott a törvény álláspontja, épp oly világos és határozott arculcsapása volna az igazságnak, ha a bíróság a konkrét esetben magát ezen a törvényen túl nem tenné — és ezt a törvényellenes álláspontját bátran, ékesszólóan, az erős meggyőződésnek nagy meggyőző erejével képviseli. A pártok felett álló harmadik pedig: a bíró, ha ebben a helyzet­ben jobb meggyőződése ellenére arra az álláspontra helyezkedik, hogy neki amica justitia, sed magis amica lex, akkor ezt távol­ról sem büszkén és önelégülten teszi, hanem bocsánatkérő váll­vonogatással mossa a kezét és a rossz törvényre hárítja át a rossz ítéletért való felelősséget. Vájjon kompromittálta-e ebben a helyzetben a törvény a bírót? És fordítva: megeshetik, — és Istennek hála meg is esik, — hogy a bíró ebben a helyzetben nem a törvény mellé áll és ezt vagy úgy teszi, hogy izgalmas meggyőződéssel, nyíltan hirdeti, hogy neki amica lex, sed magis amica justitia — vagy pedig úgy minősíti a tényállást, vagy úgy magyarázza a törvényt, hogy a törvény sérelme nélkül di­adalmaskodjék az igazság. Vájjon kompromittálta-e ebben a helyzetben a bíró a törvényt? Sem az előbbi, sem az utóbbi esetben senki részéről sem­miféle kompromittálás nem történt. Ugyanis: intézményesen útját állja a kompromittálásnak a törvényrontó jogszokás. * * * A szokásjog nagyon titokzatos valami. Senki sem látta még jönni, — ködsüveget visel jövése közben, — ha már meg is érkezett, még jó sokáig incognitó-rangrejtve — meghúzódik, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom