Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Negyvenéves bűnvádi perrendtartásunk

152 DR. AUER GYÖRGY az elkövetéstől a befejezésig több év telik el és hogy igen kevéssé megnyugtatóak azok a bizonyítékok, amelyeket a feledés homályából kell előkotornia a bírónak. így aztán azok a rendelkezések, amelyek az ügyintézés gyorsaságát hivatottak előmozdítani, nem csupán akadály nélkül illeszkedtek bűnvádi eljárásunkba, hanem azt igen sok esetben kedvezően befolyásolták. Az egyszerűsítő rendelkezések visszavonása pedig vagya bírói személyzetnek megsokszorozását tenné szükségessé, vagy pedig minden fokon az elintézésre váró ügyek feltornyosulását vonná maga után. Más kérdés természetesen az, vájjon az újítások minden irányban kiküszöbölik-e azokat a hiányokat, amelyek bűnvádi eljárási jogukban a változott idők hatása alatt jelentkeztek. Nem szűntek meg azok a panaszok, amelyek hangoztatják, hogy a nyomozások irányításával a kir. ügyészség most sem foglalkozik behatóbban, mint azelőtt. Az irányítás hiánya vonja maga után, hogy a rendőrség és a vádhatóság különböző malomban őrölnek, egymás intentióit nem ismerve, sokszor nem képesek a harmonikus együttműködésre. El kell itt ismerni azt, hogy mindaddig, amíg hatásköri problémák merülhetnek fel abban a kérdésben, hogy a kir. ügyészség a rendőri hatóságokkal milyen mértékben rendelkezhetik, ezt az együttműködést szervesen szabályozni nem lehet. Amíg a földet a rendőrség veti be és műveli, a termés minőségéért és mennyiségéért azonban a kir. ügyész felelős, a nyomozásoknak kellő időben és módon való biztosítása intézményesen megalapozva nincs. A bűnügyi rendőrségre ezért ezidőszerint nagyobb szükség van, mint volt akkor, amikor ennek az intézménynek megteremtése már komoly formában elő volt készítve. Egy további körülmény, amelyet a törvényhozó még nem méltatott kellő figyelemre a legalitás túltengése. A Te. kevéssé gyakorlati jelentösségü 125. §-ától eltekintve most nincs mód arra, hogy a jelentéktelen bűnesetek megfelelő megítélésben és elbánásban részesüljenek ha a Te. 105. §-át alkalmazni nem lehet. A törvény az ügyészt az ily cselekményekkel szemben is vádemelésre és az államhatalom gépezetének megindítására kötelezi. Amikor már a legtöbb állam bűnvádi eljárása (1. pl. német StPO. 153. §) lehetővé teszi, hogy a köz- és magánérdek szempontjából egyaránt csekély fontosságú ügyekben a közvádló a vádemeléstől eltekinthessen, nálunk még a kir. Curiát is foglalkoztatják egy régi kabát körül forgó zsarolások és egy jelző lámpa feldöntésével elkövetett u. n. közveszélyü cselekmények. Nincs mód tehát arra, hogy az ily ügyek jelentőségével arányban nem álló bűnügyi költségek csökkentessenek, amint hogy nincs lehetőség arra sem, hogy az igazságügyi hatóságok ily aprócska bűnesetek sommás elintézhetése folytán idejük és erejük legjavát azoknak a nagyfontosságú ügyeknek szenteljék,