Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Negyvenéves bűnvádi perrendtartásunk

NEGYVENÉVES BŰNVÁDI PERRENDTARTÁSUNK. 153 amelyeknek gyors és hiánytalan elintézéséhez az állam és polgárainak komoly érdeke fűződik. Kétes értékű kedvezményben részesíti a törvényhozó a vádlottat azáltal, hogy megtiltja, hogy távollétében főtárgyalást tartsanak. Lassanként valamennyi nyugateurópai államban belátták azt, hogy ennek az elvnek kivétel nélkül való fenntartása nem csupán a vádlottra hárít jelentékeny költséggel járó kötelezettséget, hanem a tárgyalások megtartását is igen gyakran akadályozza anélkül, hogy a személyes jelenlétre valóban szükség volna. Példaképen hivatkozhatunk itt is a német perrendtartásra, amely a vádlottnak már eredetileg is nyújtott távolmaradási lehetőséget (233. §) mindinkább kiszélesíti és mind több esetben bízza az érdekeit mérlegelni képes vádlottra annak eldöntését, vájjon megfelelő védelme érdekében szükséges-e a főtárgyaláson való személyes részvétel. Több alkalommal és nagy hozzáértéssel tárgyalták azt a problémát, hogy miképen kellene a perorvoslatok indokolatlan mértékben való igénybevételét meggátolni, illetőleg hogy mely szempont szerint volna a perorvoslati rendszer egyszerűsítendő. Ennek a kérdésnek megvitatása kívül esik a jelen cikk keretein és arra is csak hivatkozom, hogy ugyancsak más alkalommal mutattam ki a statisztika összehasonlító adataival (id. M. Jogegyl. Értek.), hogy nincs nyugateurópai ország, ahol a perorvoslatokat oly hatalmas mértékben vennék igénybe, mint nálunk. Hogy a perorvoslati jelentőségek csökkentése sok megfontolást és gondos előkészítést igénylő kérdés, azt be kell látnunk. Ez irányban ezért a megoldást nem siettethetjük. Meggyőződésem azonban, hogy jelentősen csökkentené a perorvoslatok számát már az is, ha nem kellene az érdekeltnek nyomban a határozat kihirdetése után nyilatkozni arra, hogy kiván-e perorvoslattal élni. A tárgyalás izgalma a helyzet nyugodt megfontolására kevés lehetőséget nyújt. Míg ha a zavar és elfogódottság felengedése után az érdekelt a helyzettel számot vet, gyakran nyugodnék meg abban a határozatban, amelyet első hallásra elviselhetetlennek tart. Megfontolandó lenne ezért, nem lenne-e célszerű a főtárgyaláson kihirdetett véghatározatokkal szemben igénybevehető perorvoslatok bejelentésére az érdekelteknek 3 esetleg 8 napos határidőt engedni. E néhány megjegyzéssel csak rámutatni kívántam azokra a lehetőségekre, amelyekkel bűnvádi eljárásunkat célirányosabbá lehetne tenni anélkül, hogy alapvető reformokra szánnánk el magunkat. Ha azonban a négy évtizedes mult tanulságait akarjuk levonni, úgy nem zárkózhatunk el annak megállapításától, hogy a sors kevéssé volt kegyes ezzel a törvényalkotással, mert nem adatott számára oly korszak, amelyben zavartalan érvényesülésre tarthatott igényt. így eljárási kódexünk érdeme inkább az általa a jogászi köztudatba belevitt problémákban, mint e problémák megoldásában található.