Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Negyvenéves bűnvádi perrendtartásunk

NEGYVENÉVES BŰNVÁDI PERRENDTARTÁSUNK. írta: Dr. AUER GYÖRGY, kir. főügyészhelyettes, egy. m. tanár. Perrendi kódexünk a magyar történelem egyik legharmonikusabb korszakának gyümölcse. Fennállásának ezredik évét a magyar állam a kultúra magas fokán, nagyszerű államférfiak irányítása mellett és a gazdasági fellendülés által biztosított jólét közepette ünnepelhette. Csak természetes, hogy ily közállapotok idején az új törvényalkotás minden egyéb szempont félretétele mellett a nagy törvényhozók ideáljainak megvalósítására törekedett. Ily ideál volt az anyagi igazságnak a bűnvádi ügyekben való legtökéletesebb felkutatása és annak hiánytalan érvényrejuttatása. Mindennek pedig úgy kellett megtörténnie, hogy sérelem ne származhasson azokra, akikkel szemben a bűncselekmény elkövetése kétségtelenül bizonyítást még nem nyert. Mivel pedig az anyagi igazságnak megvalósítása, illetőleg az esetleges tévedések kiküszöbölése legbiztosabban akkor remélhető, ha minél több fórum vizsgálja meg a bűnvádi ügy lényeges kérdéseit, okszerűen következett az, hogy a törvényhozó bőkezű volt a perorvoslati lehetőségek engedélyezésében és abból indult ki, hogy a jelentéktelen bűnügynek is messzemenő kihatásai lehetnek az érdekeltek valamelyikére, alaposság szempontjából tehát a bűnügyek között különbséget tenni nem lehet. Jóllehet a perrendtartás negyven éves múltra tekint vissza, voltaképen alig egy évtizedre tehető az az idő, amely alatt az — 1900-ban történt életbelépése után — a maga teljességében háborítatlan alkalmazásra talált. Ezután következtek a reformok. Az újításokat azonban két csoportba kell osztanunk. Mert amíg a háború előtt megvalósított újítások szorosan hozzásimultak a BP. általános elveihez, azokat tovább fejleszteni, nem pedig átformálni kívánták, addig a háború kitörésével megindultak azok az újítások, amelyek az alapszabályokkal szemben kivételeket, korlátozásokat valósítottak meg. Ezeknek a kivételeknek egy része azután maradandó létet nyert, amikor az anyagi megtakarítást jelentő gazdaságosságnak állami gépezetünk minden részletében érvényesülni kellett. A magasabb célok érdekében áldozatokra képes, gazdag államra szabott elképzelése a törvényhozónak a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913: VII. t. c, amely alapépítményekül jól felszerelt és korszerűen vezetett fiatalkorú otthonokat, megfigyelő intézeteket, a hygiénia minden követelményének megJogállam XXXV. évf. 5. füzet. H