Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Negyvenéves bűnvádi perrendtartásunk

150 DR. AUER GYÖRGY felelő fiatalkorú fogházakat és javító intézeteket feltételezett. Ugyanilyen feltétel volt egy kedvező életviszonyok között levő középosztály, amely a fiatalkorúak érdekében nemcsak anyagi áldozatokra, hanem a lélekmentés munkájában személyes közreműködésre is szívesen hajlandó. Ugyancsak továbbfejlesztése volt a BP. elveinek az esküdtbírósági eljárásra és a semmiségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 1914: XIII. t. c. Kiküszbölni kívánta ezzel a törvénnyel a törvényhozó azokat a célszerütlenségeket, hiányokat és súrlódási pontokat, amelyek a BP. és az esküdtbírósági törvény egy évtizedes alkalmazása során a gyakorlatban kiütköztek. Noha az új rendelkezések közül különösen az esküdtbírósági reform éles ellenzésre talált azoknak sorában, akik minden újítástól a bűnvádi eljárásnak zavartalan menetét féltették, megállapíthattuk, hogy ezek az újítások is lelkiismeretesen igazodtak azokhoz a vezéreszmékhez, amelyeken a Bp. intézményei felépültek. A szerves továbbépítés fonala ezzel azonban megszakadt, aminthogy le kellett mondani az ideálok megvalósításáról is. A háború hozta magával azokat a visszaéléseket, amelyeknek haladéktalan és teljes eréllyel való megtorlása létfeltétellé vált. Az 1915: XIX. t. c. és az ennek nyomán intézményesített gyorsított eljárás már nem reform, hanem kényszerintézkedés volt, amelynek elrendelésénél kevés szavuk lehetett a tudomány elgondolásait érvényre juttatni kívánó szakférfiaknak. Mivel pedig a háború vége távolról sem jelentette a béke visszatértét, a kivételes intézkedések természetszerűleg maradtak érvényben, sőt azoknak köre időnkint tágult is. (1920: XV. t. c.és az ugyanezen évi XXXVIII. t. c.) A kivételes és kifejezetten időleges rendelkezésekkel azonban ekkor már nem merült ki azoknak az intézkedéseknek sora, amelyek célja a BP. elveitől eltérő alapokra fektetett eljárási szakoknak büntető perrendtartásunkba való iktatása. A kísérletképen életbeléptetett 1921: XXIX. t. c. megteremti a törvényszéki egyesbírói intézményt, ezzel egyidejűleg korlátozza a vádirat ellen való kifogás jogát és a kötelező vizsgálat eseteit. Az újítások nagyobb zökkenő nélkül illeszkedvén be eljárási rendszerünkbe — amint erről még alább fogunk szólani — a törvényhozó nem csupán hogy a kisérletképen megvalósított újítások visszavonására nem látott okot, hanem azoknak állandósítása mellett oly további egyszerűsítésekre is szánta magát, amelyek azután már erélyes irányváltozást jelentettek a BP-ben lefektetett és a gyakorlat által állandósított elvekkel szemben. (928 :X. t. c.) Az egyesbírói ítélettel szemben használható perorvoslat korlátozása, az ellenkező érdekű perorvoslathoz való csatlakozás, a ténymegállapításnak a semmiségi panasz elbírálása kapcsán való helyesbíthetése új utakra vezette büntetőbíróságainkat.