Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 3-4. szám - Jog és igazság
118 DR. MOLNÁR KÁLMÁN alkotmányjogi nehézsége: a törvényhozás szuverenitása. De vájjon nem lehet-e mégis módot találni arra, hogy az igazsággal kirívóan és vakmerően ellenkező jogszabályok ellen gátat emeljünk a bíróban ? Legalábbis azokban a konkrétebben megformulázható esetekben, amikor a jogszabály a tételes jogelvek logikájával is kiáltó ellentétben áll, miként a fentebbi példában is, ahol ugyanis a törvény megadja a választópolgároknak azt a jogot, hogy a jogszabályok megtartása felett őrködjenek, de aki ezt komolyan veszi, aki él ezzel a jogával, annak esetleg súlyos büntetést kell elszenvednie, még akkor is, ha fellépésének indokolt voltát, állításainak igazságát perrendszerüen igazolta. Nem lehet-e olyan jogi formulát találni, ami a bírót feljogosítja, hogy felülbírálja, vájjon a törvényhozó a tételes jogszabály megalkotásakor nem gázolt-e bele olyan elvekbe, olyan szabályokba, amelyek a törvényhozót is — habár eddig nem tételesjogi következménnyel — kötelezik. Az amerikai bíróságok megsemmisithetik azokat a törvényeket, amelyek az alkotmánylevélbe ütköznek, s ezzel a jogukkal elég gyakran élnek is. Pedig az alkotmánylevélben kijelentett irányító szabályok jogi tartalma semmivel sem határozottabb, semmivel sem körülírtabb, mint mondjuk pl. az igazság és jóhiszeműség fogalma, amely fogalmak jogi tartalmát többezer éves joggyakorlat és elmélet eléggé tisztázta és precizirozta. Amikor pl. az amerikai bíró a hírlapadót megállapító törvényt megsemmisíti, mert az az alkotmánylevélben biztosított sajtó- és gondolatszabadságot sérti, — ez az amerikai bíró vájjon pozitivabb alaphoz méri-e ítéletét, mintha a mi bíróságunk ítélkezésének azt az elsődleges és legfőbb szabáJyt (generális klauzulát) tennénk alapul, hogy bíró soha ne hozzon olyan ítéletet, ami az igazsággal, a jóhiszeműséggel, a jog logikájával ellentétben áll. A büntetőjog terén már nálunk is megpróbálták — bár kerülő úton — ennek a gondolatnak az értékesítését, amikor megteremtették az esküdtszéket. Mert ugyan mi az esküdtszéki intézmény legbensőbb, szavakkal ki nem fejezett — sőt letagadott — alapgondolata? Amikor a jog merev szabályai igazságtalanok, a jogászilag képzett bíró nem hozhat igazságos ítéletet, mert ő jól ismeri azokat a jogszabályokat, amelyektől el nem térhet. Ezért a szakbíró helyébe lép az esküdt, aki ugyan elméletben szintén a törvény és jogszabályok szerint volna köteles ítélni, ámde éppen azért adjuk a bírói pálcát laikus kezébe, mert tudjuk, hogy az esküdtek a tételes jog merev szabályai között nem egészen otthonosak, hozzájuk hangosabban szól lelkiismeretük szava, mint az általuk kevéssé ismert, a hozzájuk néha idegen nyelven beszélő tételes jogszabályok szava. Nem jogosítjuk ugyan fel őket arra, hogy a törvényen